Cikkek

Az önismereti munka egyik hatalmas és nehéz területe az emberi kapcsolatok. Már az is egy hosszú folyamat, amíg önmagamat megismerem és elfogadom, de  mindezt egy másik emberrel – sőt közösségekkel – megtenni nagy falat. Könyvtárnyi tudás gyűlt össze az emberi történelem folyamán arról, hogy milyen tanácsok,  szabályok, sőt törvények vonatkoznak a társas együttélésre – kezdetekben inkább a vallások keretein belül, a modern időkben pedig a pszichológia  kutatásai nyomán.

Krisztus feltámadása a keresztény ember hitének egyik alaptézise. Aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus a Megváltó és nem hisz az örömhírben, vagyis abban, hogy  Krisztus feltámadt, az nem vallhatja magát kereszténynek. Az Ő feltámadása határtalan örömforrást jelent minden keresztény ember számára, sőt az egész lelket átható életszemlélet forrásává válhat.

Az e-mail 1980-as évekbeli elterjedése óta elértük, hogy szinte megállás nélkül kommunikálunk, nemritkán olyan tartalmakkal terhelve tudatunkat és  figyelmünket, amik vagy érdektelenek számunkra, vagy megválaszolásuk nem a mi dolgunk. Az úgynevezett okostelefonok térnyerése óta ez a terhelés exponenciálisan megnövekedett. Az elektronikus kommunikáció robbanásszerű elterjedésének és hozzáférhetőségének hatására napjainkban egy amerikai  átlagember már nagyjából 4 órát használja a telefonját, vagyis fordítja szabadidejének jelentős részét olyan dolgokra, ami egyéni és társas kapcsolatainak fejlődése, egyensúlya és kiteljesedése szempontjából teljességgel haszontalan és káros. Ez heti 28 órát, évente pedig több mint 2 hónapot jelent! Cikkünkben igyekszünk  feltárni, hogyan hat mindez a szociális életünkre, és mivel ellensúlyozhatjuk negatív hatásait!