Szakrális geometria

Ugyan ki gondolná fővárosunk lakói közül, hogy egy adott pillanatban, amikor a villamoson vagy a buszon zötyögünk, éppen egy pilisi szívmeridiánt keresztezünk és öntudatlanul kapcsolatba kerülünk a Föld szívével? Annak ellenére, hogy a hétköznapokban valószínűleg nem erre figyelünk, nagyon nem mindegy, hogy milyen ennek a kapcsolatnak a minősége! Az előző részekben röviden megvizsgáltuk a Pilis epicentrumából induló, a Földünket körbeörvénylő Szent György-sávokat a Pilisben és Budapesten is. Ezúttal még szélesebbre tágítjuk látókörünket, eltávolodunk a pilisi epicentrumtól: immáron Magyarországot és környékét fogjuk vizsgálni a teljesség igénye nélkül, kiragadva pár érdekesebb példát.

Ugyan ki gondolná fővárosunk lakói közül, hogy egy adott pillanatban, amikor a villamoson vagy a buszon zötyögünk, éppen egy pilisi szívmeridiánt keresztezünk és öntudatlanul kapcsolatba kerülünk a Föld szívével? Annak ellenére, hogy a hétköznapokban valószínűleg nem erre figyelünk, nagyon nem mindegy, hogy milyen ennek a kapcsolatnak a minősége! Az előző részekben röviden megvizsgáltuk a Pilis epicentrumából kiinduló Szent György-sávokat. Látókörünket kitágítva most Budapestet vesszük górcső alá ebből a különleges szempontból.

Kevés olyan hely létezik Magyarországon, amelyet annyi legenda övez, mint a Pilist. Az elmúlt években azt láthattuk, hogy Dobogókő lett a magyarság kiemelt gyújtópontja: sámánok, táltosok, „ezoterikus hitűek” egyre népesebb tábora vallja, hogy Magyarországon található a Föld szívcsakrája. De vajon honnan, miből vagy kitől ered ez az elképzelés? Valóban mi magyarok lennénk a Föld szívének örzői? Az utóbbi években rengeteg olyan állítás látott napvilágot a témával kapcsolatosan, amelyeknek nehéz utánajárni, ezért most ezt a nagyon fontos témát fogjuk feltérképezni archeogeodéziai és radiesztéziai szempontok alapján.

Földünket számtalan, a mai modern tudomány számára ismeretlen sugárzás hálózza be keresztül-kasul. Ahogy fizikai testünk is rengeteg eret és milliónyi apró vérerecskét, valamint idegpályák sokaságát tartalmazza, úgy Földünk éteri burka is szinte felfoghatatlan bonyolultságú. A földsugárzások Földanyánk aurájának egyfajta lenyomatai is. Az úgynevezett Szent György- és Ley-vonalakat vizsgálva azt találjuk, hogy őseink ezen vonalak kereszteződéseibe helyezték el kultikus, szent építményeiket.

Az előző két részben megvizsgáltuk az egyiptomi és a kínai nagy piramist egyes különleges jellemzőit. Amit viszont a tudomány még nem, vagy csak részben fedezett fel, az a Föld ősi templomai, kultikus helyei, a megalitok és piramisok közötti rejtett összeköttetés. Természetesen sok kutatónak feltűnt, hogy a Föld különböző kontinensein található piramisok hasonlítanak egymásra. Többen kapcsolatot is feltételeznek közöttük: jellemzően egyenesekkel próbálják összekötni ezen építményeket. Most mi is meg fogjuk vizsgálni ezen ősi építmények egymáshoz való viszonyát, de sokkal inkább élő, organikus módon közelítve a témához!

A mai, jobbára technológiai tudással felvértezett ember hajlamos a régi korokban élt elődöket lekicsinylően kezelni. Hiszen hosszú ideig a Földet egy lapos tányérhoz hasonló korongnak hitték, és csak alig fél évezrede kezdett elterjedni a földgömbök használata az európai tudósok és utazók körében. Korunk természettudományos értelemben „felvilágosult” embere viszont sokszor nem látja a fától az erdőt, és hajlamos a felszínes gondolkodásra.

Cikksorozatunkban az emberiség múltját őrző szent helyek titkait igyekszünk feltárni a szakrális geometria vizsgálati módszereivel. Az első részben a piramisok keletkezésének, építésmódjának járunk utána: a különböző elméletek összevetésével megállapítjuk, hogy azok felfoghatók egyfajta planetáris tudástárnak, amelyekbe a méretek, az arányok, a tájolás és az egymáshoz viszonyított elhelyezkedés révén rengeteg bölcsességet kódoltak bele ősi alkotóik. A pontos matematikai mérések alapján többek között igazolható, hogy a Kheopsz-piramis Földünk kicsinyített másának, az északi félteke leképezésének is tekinthető.

Úgy Országházunk, mint a Szent Korona rengeteg érdekes összefüggést rejt önmagában is, de együtt valami nagyon különleges, egyedi kapcsolatot mutatnak. Sorozatunk második részében tovább vizsgáljuk Országházunkat a szakrális geometriát segítségül hívva: miről árulkodik a homlokzat, az ablakok és a boltívek? Mi a kapcsolat az Országház kupolája és a Szent Korona között? Hol fedezhető fel egy láthatatlan óriáspentagram, és milyen szellemi minőségeket építettek e formát alkalmazásával az alkotók eme két nemzeti szimbólumukba?

Az országházi idegenvezetések során sok érdekességet elmesélnek az épülettel kapcsolatban, annak alapvető geometriai arányaival azonban kevesen vannak tisztában. Ennek egyik oka, hogy az Országház tervezője, Steindl Imre nem hagyott hátra írásos emlékeket tervei születéséről. Az alaprajzokat azonban nemrégiben digitalizálták és közzétették, cikkünk eme rajzok elemzése alapján született. Bátran állíthatjuk, hogy ha megismerjük Országházunk alapvető tervezési alapelveit, a falai szinte „megszólalnak”!

A Szent Koronával kapcsolatos vizsgálódásainkat a Pantokrátor képével, illetve befoglaló arányainak az elemzésével folytatjuk. A kép és közvetlen környezete viszonyáról még nem esett szó, pedig itt is nagyon fontos észrevételeket tehetünk, ha ténylegesen és átvitt értelemben is tágítjuk a perspektívánkat. A korona mellett az Országalma és néhány híres bibliai tárgy, épület geometriájának jelentőségéről is szó esik írásunkban.