Tudományok

Dr. Rupert Sheldrake angol biokémikus, a modern tudomány holisztikus megújításának világszerte ismert szószólója tavaly novemberben hazánkban járt és előadást tartott. Ezt követően egy sajtóbeszélgetés keretében kérdeztük őt olyan aktuális témákról, mint az alternatív megközelítések iránti növekvő nyitottság, a materializmus egyre általánosabb meghaladása a tudósok között, a tudomány megújításának kritikus pontjai, illetve egy holisztikusabb tudomány szerepe a fenntartható fejlődésben.

Sorozatunk zárórészében a pszichés jelenségeké lesz a főszerep. Hogyan működik például az emlékezet? Hogyan lehetséges, hogy egy vízfejűségben szenvedő ember, akinek az agya helyén 95%-ban gerincvelői folyadék található, jelesre diplomázott matematikából? Miért számít „parajelenség”-nek a megérzés és a telepátia, miközben annyi ember megtapasztalja a hétköznapokban, és kísérletek sora igazolja a létüket? Rupert Sheldrake The Science Delusion című, időközben magyarul is megjelent könyvének vezérfonalát követve ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ.

A materialista alapokon nyugvó természettudomány számos állítást olyan tényként kezel, melynek a megkérdőjelezését is elutasítja. Rupert Sheldrake angol biokémikus-professzor tíz ilyen „modern dogmát” azonosított be és járt körül alaposan. Cikksorozatunk első részében három ilyet vizsgáltunk meg, most pedig újabb három kerül terítékre. Vajon állandóak-e a természet törvényei? A természeti folyamatokat valóban csak ok-okozati összefüggések határozzák meg, vagy valamilyen cél felé haladnak? Az öröklődés tényleg pusztán biológiai, vagyis fizikai alapon történik?

A materialista világnézet az elmúlt évszázadokban viharos gyorsasággal terjedt el a Földön, sok mai ember számára gyakorlatilag a „józan ész” látásmódjával vált azonossá. A természettudományok újkori fellendülése is a materializmus jegyében zajlott, kiszorítva a spirituális nézeteket. A tudomány alapelvének tekinti az objektivitást és a kritikai hozzáállást, alaptételei között mégis olyan, dogmává merevedett állításokat találunk, melyek nagyon is kétségbe vonhatók, megkérdőjelezésük ugyanakkor modern kori eretnekségnek számít. Rupert Sheldrake angol tudós tíz ilyen dogmát azonosított be, melyeket kérdéssé formálva vizsgál meg alaposan. Mechanisztikus-e a természet? Mindig igaz-e az energiamegmaradás törvénye? A kapott válaszok alapjaiban rengethetik meg világképünket, és új távlatokat nyitnak a tudományos kutatás számára.

Sorozatunk záró cikkében újabb érveket ismertetünk, melyek az evolúcióelmélet hibásságára utalnak, illetve megvizsgáljuk, milyen társadalmi következményei vannak a darwinista-materialista világnézetnek. Mennyire valószínű matematikailag, hogy az élet kialakulása a véletlenek sorozatának köszönhető? Mennyire pontosak, illetve elfogadhatóak a kormeghatározási módszerek eredményei? Mi az összefüggés a darwini elmélet és a koncentrációs táborok között?

Hogyan lett egy pulykahúsos szendvicsből a madarak evolúciós származását alátámasztó „bizonyíték”? Milyen alapvető hibái vannak az anyag önszerveződő képességét „bizonyító” híres kísérletnek, amit mindenki tanult biológiaórán? Miért vak a tudomány a DNS esetében arra, amit az űrlények kutatásakor vagy éppen a tőzsdei csalások kimutatásakor nyilvánvalónak tekint? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén mutatunk rá sorozatunk második részében az evolúcióelmélet további gyenge pontjaira.

Új sorozatunkban a modern természettudományok egyik alappillérének számító evolúcióelméletet vesszük górcső alá, amit születése óta komoly viták öveznek. Ismertetjük az elmélet alapjait, és néhány komoly problémát vele kapcsolatban. Szó lesz többek között bámulatos állati teljesítményekről, rendhagyó régészeti leletekről, illetve a sejtek működésének olyan aspektusairól, melyek mind nehezen magyarázhatók az evolúcióelmélet fényében – ha jobban belegondolunk.

Dr. Rupert Sheldrake angol biokémikus szerint eljött az ideje, hogy fény derüljön a materialista tudomány objektivitásának illúzióira. Cikksorozatunk befejező részében Dr. Sheldrake munkásságát alapul véve sorra vesszük, milyen eszközökkel igyekeznek fenntartani a tudósok a tényszerűség látszatát, bemutatjuk a fizika által „állandónak” nevezett tényezők változékonyságát, illetve az objektívnak mondott kísérletek értelmezésének szubjektivitását is.

A modern természettudományos világszemléletet fonákságait feltáró cikksorozatunk témája ezúttal az emberi tudat. Vajon a tudat az agyban bezárva létezik vagy képes kiterjedni a testen túlra is? Hogyan látja ezt a mai természettudomány, és mire utalnak a kísérletek valójában? Cikkünk olyan kérdéseket feszeget, melyek kapcsán a spiritualitás és a tudomány újbóli összekapcsolódásának távlatai nyílnak meg.

Számos olyan hétköznapi jelenség létezik, melynek eredetét, működését a materialista természettudomány – a közhiedelemmel ellentétben – a mai napig képtelen megmagyarázni. A kudarcokat általában nem szeretik nagydobra verni, ám vannak tudósok, akik készek elismerni a materialista szemlélet korlátait, és nyitottak az új megközelítésekre. Az egyik ilyen dr. Rupert Sheldrake, akinek munkája nyomán megvizsgáljuk többek között a madarak ámulatba ejtő tájékozódási képességét.