Szeptemberben – nagy örömünkre – Linda Thomas Budapesten fog workshopot tartani. Szeretni a takarítást?! című könyvéből és a honlapjáról megtudtuk, hogy előadásaival és workshopjaival bejárta már a világot. E kapcsán beszélgettünk vele a takarítás hétköznapjainkat átszövő misztériumáról.
A sorozatunk második részében bemutatott tudósok és orvosok közül többen ma is élő kortársaink, akiknek inspiráló gondolatai segítségünkre lehetnek eligazodni abban a nehéz kérdésben, hogy a tudományos szemlélet és a vallásosság összeegyeztethető-e. Írásunk célja, hogy megmutassuk: a természettudományos ismeretek nem távolítanak el szükségszerűen a vallásos hittől, sőt a legnagyobb tudósok között is sokan vannak, akiket tudásuk és élettapasztalatuk éppen, hogy megerősít spirituális világlátásukban. Cikkünkben többek között olyanoktól idézünk, mint Pascal, Kelvin, a fizikai Nobel-díjas Phillips és a sziámi ikreket szétválasztó Dr. Csókay András.
Természettudományos tanulmányaink során könnyen úgy tűnhetett, hogy a modern tudomány megalapozói és meghatározó alakjai a vallástól elforduló, materialista emberek voltak. Meglepő erejű ezek fényében felfedezni, hogy ez koránt sincs így – Newtontól kezdve Maxwellen át a kvantummechanika megalkotóiig nagyon sok tudós mélyen vallásos ember volt, akiket tudományos munkássága nemhogy eltávolított volna, hanem megerősített hitében. Új sorozatunk első részében a modern természettudomány nyolc kiemelkedő személyiségét vizsgáljuk meg a kezdetektől a közelmúltig átívelő időskálán, saját gondolataikat idézve Istenről, vallásról és a transzcendenciáról.
A szívvel kapcsolatos rejtélyekkel, különleges megfigyelésekkel foglalkozó sorozatunk zárórészében két témáé lesz a főszerep. Megvizsgáljuk egyrészt a szívátültetések során fellépő, nehezen megmagyarázható személyiségváltozások néhány érdekes esetét, másfelől áttekintjük azokat az orvosi megfigyeléseket, amelyek komoly érveket sorakoztatnak fel amellett, hogy a szív nem egy pumpa, mint ahogy korunk biológiája tekint rá.
A szív felépítése a történelem során számos híres kutató figyelmének középpontjába került, a kutatók többségének ugyanakkor nem sikerült megértenie, hogy a szívizom minek köszönheti különleges formavilágát. Az elmúlt évtizedekben tett tudományos felfedezések most egy paradigmaváltás lehetőségét hordozzák magukban a szívről alkotott képpel kapcsolatban. Ennek részleteiről, illetve a szív és a vér antropozófiai megközelítésének néhány aspektusáról olvashatnak sorozatunk újabb részében.
Tudomány és spiritualitás című, legújabb könyvében dr. Rupert Sheldrake hét szellemi gyakorlatot vizsgál mélyrehatóan, illetve ezeknek a gyakorlatoknak az emberre gyakorolt átalakító hatását. A szerző ritka nézőpontból közelít a témához, hiszen egyszerre magasan képzett tudós, ugyanakkor mély spirituális tudással és tapasztalatokkal rendelkező ember is. Cikksorozatunk első részében a hét szellemi gyakorlat közül a meditáció és a hála praxisát járjuk körül kulturális, lélektani és spirituális szempontból.
A szívünk kiemelt szerepével kapcsolatos elképzelések több ezer évesek, a különböző kultúrák mind különleges jelentőséget tulajdonítottak e központi szervünknek nemcsak a test, hanem az ember lelki-szellemi életének szempontjából is. A modern tudományos megközelítések ezzel szemben egy fizikai pumpa szintjére „fokozták le” szívünket. Cikkünkben áttekintjük a szív működésével kapcsolatos hagyományos biológiai elképzeléseket, néhány ennek ellentmondó megfigyelést és kutatási eredményt, valamint a szív szerepét és jelentőségét a régi korok kultúráiban.
Dr. Rupert Sheldrake angol biokémikus, a modern tudomány holisztikus megújításának világszerte ismert szószólója tavaly novemberben hazánkban járt és előadást tartott. Ezt követően egy sajtóbeszélgetés keretében kérdeztük őt olyan aktuális témákról, mint az alternatív megközelítések iránti növekvő nyitottság, a materializmus egyre általánosabb meghaladása a tudósok között, a tudomány megújításának kritikus pontjai, illetve egy holisztikusabb tudomány szerepe a fenntartható fejlődésben.
TELJES CIKK!
Sorozatunk zárórészében a pszichés jelenségeké lesz a főszerep. Hogyan működik például az emlékezet? Hogyan lehetséges, hogy egy vízfejűségben szenvedő ember, akinek az agya helyén 95%-ban gerincvelői folyadék található, jelesre diplomázott matematikából? Miért számít „parajelenség”-nek a megérzés és a telepátia, miközben annyi ember megtapasztalja a hétköznapokban, és kísérletek sora igazolja a létüket? Rupert Sheldrake The Science Delusion című, időközben magyarul is megjelent könyvének vezérfonalát követve ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ.
A materialista alapokon nyugvó természettudomány számos állítást olyan tényként kezel, melynek a megkérdőjelezését is elutasítja. Rupert Sheldrake angol biokémikus-professzor tíz ilyen „modern dogmát” azonosított be és járt körül alaposan. Cikksorozatunk első részében három ilyet vizsgáltunk meg, most pedig újabb három kerül terítékre. Vajon állandóak-e a természet törvényei? A természeti folyamatokat valóban csak ok-okozati összefüggések határozzák meg, vagy valamilyen cél felé haladnak? Az öröklődés tényleg pusztán biológiai, vagyis fizikai alapon történik?