Mars, a nagy hadisten hőstetteiről sokan meséltek már. Fiáról, a kis Marsról azonban csak kevesen. Bár kicsi és finom teremtés volt, mégis a nagy Mars gyermekeinek seregéhez tartozott, így a harc és győzni akarás az ő vérében is ott volt. Mindamellett különös ellenérzése volt a fegyverekkel szemben. A vasból készült láncmellényt sem akarta felvenni.
Egyszer a Jézusgyermek virágos réten játszott egymagában. Az összes virág közül az aranyfejű gyermekláncfű volt a legkedvesebb számára, amelyek olyanok voltak a zöld mezőn, mint aranyló kis napocskák. Nagy csokrot szedett belőlük, kezei között sosem hervadtak el a virágok. Egyszer csak különféle állatokat pillantott meg, amelyek lassan és tisztelettudóan közelítettek felé...
Élt egyszer egy ember, aki madarakat fogott, és eladta őket a gazdagoknak. Bámulatosan kitanulta a mesterségét, hálójába gyűjtve mindenfajta madarat, amit csak kiszemelt. Fia segédkezett neki, aki időközben megtanulta utánozni a madárhangokat, és a madarak engedelmeskedtek neki. Egyik nap a Madárfogó fiának igencsak különleges madár repült a hálójába. Nem volt túl nagy, nem is énekelt, de szürke tollazata alatt három fényesen ragyogó toll ékeskedett. A fiú óvatosan hazavitte a hálót, hogy megkérdezze az apját, hogy hívják ezt a különleges madarat.
Mária és József elérték vándorlásaik célját, a kicsinyke várost, Betlehemet, de senki sem akarta befogadni őket. Kérdésükre mindenütt csak annyit válaszoltak, hogy minden hely foglalt. A két fáradt vándor kénytelen-kelletlen tovább bolyongott az üres utcákon, s amikor végül egészen besötétedett és még mindig nem volt fedél a fejük felett, lassan a reményük is kihunyt. Egyszer csak éneket hallottak.
Volt egyszer egy királylány, aki csak az örömöt és a vidámságot ismerte. A királylány tizennegyedik születésnapján édesanyja, a királyné a palota erkélyén állva a tájat nézte, és lánya meglátta, hogy arcán könnycseppek csorognak. Meglepődve kérdezte: – Miért sírsz édesanyám?
Korunkban fontos, hogy meg is értsük azt, amit átélünk. Ez érvényes a mesékre is, melyek sokkal mélyebben hatnak, ha megfejtjük rejtett üzeneteit, szimbólumait. Ebben az írásban szeretnénk megosztani egy Grimm-mese értelmezését, illetve néhány ehhez kapcsolódó meseelemzési módszert is. Ráadásképpen a mese által felvetett önismereti kérdésekre is kitérünk. Reméljük, hogy a kedves Olvasó is kedvet kap majd e mesés kincsek kutatásához
Volt egyszer egy nemes ember, aki egy szerencsétlenség következtében elveszítette minden vagyonát, és a feleségével, lányával együtt magányosan élt a várában. A nemes ember ennek ellenére jókedélyű volt, hiszen Isten egy csodaszép leánygyermekkel ajándékozta meg, akinek nem volt párja kedvességben és kecses megjelenésben. Járása olyan volt, mintha könnyű szárnyakon repült volna, beszéde pedig kedves madárdalhoz hasonlított. Barátai az erdő madarai voltak, velük töltötte napjait, hozzájuk volt hasonlatos. Egyik nap a birodalom ifjú királya azon az erdőn lovagolt keresztül, amelyben a nemes ember vára állt.
Georg Dreißig kedves meséjében bejárhatjuk Flóra kitartó utját Tél uraságtól Tavaszig királykisasszonyig.
Szövegek, képek, szimbólumok, kulturális utalások, pszichológiai és szellemi összefüggések – temérdek dologgal találkozunk, ha felnőtt fejjel mesékkel foglalkozunk. Ha van némi előképzettségünk, és tudunk a sorok között olvasni, elképesztően érdekes felfedezésekre juthatunk. Bámulatos, hogy egy-egy mese mennyi kincset rejt! A mesék titokzatosak, és rendkívül összetettek, éppen olyanok, mint az emberi lélek.
Georg Dreißig kedves meséjében bejárhatjuk Flóra kitartó utját Tél uraságtól Tavaszig királykisasszonyig.
