A romantika lassan átadta helyét a realizmusnak, megjelent a plein air, és már kopogtatott az impresszionizmus is. Munkácsy Mihály monumentális festményeivel és képeinek drámai mondanivalójával meghódította az egész világot – pályája csúcsán valóságos kultusz vette körül. Szinyei Merse Pál pedig a magyar festészet első nagy koloristája, az impresszionistákat megelőzve fedezte fel a napfény varázslatos hatását.
„Nemének és századának dicsősége” – ez a felirat állt a 320 éve, 1703. február 18-án elhunyt fejedelemasszony síremlékén. „Európa legbátrabb asszonya” – ezt mondta róla XIV. Lajos francia király, és ezt zengte az egész földrész. Külső, belső csatákat egyaránt vívott. Munkács várának védőjeként harcolt a Habsburg Birodalom seregével, súlyos megpróbáltatásai során lelki harcot vívott magában – mint szerető anya a gyermekeiért, mint szerelemes feleség és hűséges asszony a férjéért, mint igaz ember a hazájáért.
A 19. század forradalmainak vihara megrengette az évszázados társadalmi berendezkedés szerkezetét. Nem döntötte össze, de jelezte, hogy változásra, megújulásra van szükség. E változások a század második felében szinte minden területen megmutatkoztak. Előző cikkünk neves alakjainak munkásságán keresztül az építőművészetben és a csillagászatban történt megújulást figyelhettük meg. Ebben a cikkben négy olyan embert mutatunk be, akik a természet, a távoli népek, az ismeretlen tájak felfedezésében, megismerésében alkottak maradandót.
A 19. század derekán Európán forradalmi hullám söpört végig, mely Magyarországot is elérte. A szabadság szele megérintette a népeket, és futótűzként lángra lobbantotta Európát. A feudális rendszer megroppanása és ezzel párhuzamosan a népek nemzeti öntudatra ébredése alapvető változásokat idézett elő. Létrejött az egységes Németország, Olaszország, és ekkor, az 1848-as forradalomban született meg a modern magyar nemzet is. Ahogy a serdülő lázad az egyéni szabadságáért a felnőtté válás útján, úgy tekinthetjük a népek 1848-as szabadságharcát felnőtté válásuk egyik fontos eseményének is. A forradalom leverését követően Magyarországra az osztrák uralom fagyos és rideg tele borult, „csend és hó és halál”. A fokozatos enyhülés végül 1867-ben elhozta a kiegyezést, és az ország látványos fejlődésnek indult.
Az óév csendben bandukolt a pusztán tova, helyet adva az újévnek. Még talán hallhatta, ahogyan egy újszülött felsírt Kiskőrösön. A fiúcska oly gyöngének tűnt, hogy keresztelni vitték már aznap, ha a következőt netán nem élné meg. Így lépett a világba Petőfi Sándor 1823 első napján.
„A Szent Háromság és az oszthatatlan Egység nevében. András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics és Lodoméria királya mindörökké.” Így kezdődik történelmünk egyik legjelentősebb írása, az Aranybulla. Első helyen van említve a Szent Háromság, az Egyisten, hiszen tőle származik minden, beleértve ezeket a rendelkezéseket is. Második helyen pedig András, aki a magyar uralkodók sorában második ezen a néven és aki földi helytartóként kijelenti ezt a világban.
Hazánk nagyjainak ismertetésében most az élet óceánja által egymástól távoli területekre sodort, nagyon eltérő sorsokat ismerhetünk meg. Van köztük, aki a jómód és nélkülözés között hánykolódott, és van, aki a szegénységből indulva a gazdagságig jutott. Az egyiket egyszerre röpítette magasba az ünneplés és taszította mélybe az elítélő kritika hulláma, míg egy másikat a tagadás és feledés örvényei sodortak. Közös bennük azonban, hogy mind fáradhatatlan elszántsággal, szorgalmas tettek által haladt egy nagyobb jó felé, amely túlmutatott a személyes boldoguláson, és mindannyiunkat, az egész emberiséget gazdagította.
Nagy időkben nagy emberek születnek. A 19. század eleje-közepe nagy ideje volt a magyar népnek, és nagy fiai támadtak, még akár idegen honból is. Közülük emlékezünk most négyükre, akiket nem kímélt a sors, mégis lendítettek a világ fejlődésén.
Magyarországon a XIX. század elején a Bolyaiak munkásságával kezdődött el az a folyamat, ami hazánk tudományos életét alapjaiban megváltoztatta, és a természettudományokban is jelentős fejlődést hozott. Sorra születtek a magyar talentumok, akik közül jelen cikkünkben négy nagy matematikus-feltaláló-mérnök-polihisztor életét kísérhetjük végig.
Magyarországon a XIX. század elején a Bolyaiak munkásságával kezdődött el az a folyamat, ami hazánk tudományos életét alapjaiban megváltoztatta, és a természettudományokban is jelentős fejlődést hozott. Sorra születtek a magyar talentumok, akik közül jelen cikkünkben négy nagy matematikus-feltaláló-mérnök-polihisztor életét kísérhetjük végig.
