A köhögés élettani folyamat, mely által a hirtelen, nagy erővel kiáramló levegő képes a légutakba illetéktelenül bekerült és a légcserét nehézzé, vagy egyenesen lehetetlenné tevő szilárd vagy folyékony anyagokat onnan eltávolítani. A köhögés tehát a légutakat tisztítja, ezért alapjában véve igen hasznos, olykor akár életmentő reakció. Mikor nevezhető mégis kórosnak vagy elhúzódónak, és mi a teendő, ha a köhögés egészségtelen folyamat fennállására utal?
A cukorbetegség (diabetes mellitus) az egyik leggyakoribb megbetegedés a civilizált világban. Magyarországon a hivatalos statisztikák szerint lassan másfél millió ember lesz érintett. Ez a szám ráadásul – bár lassuló ütemben – egyre nő. A cukorbetegség mellett az inzulinrezisztencia is egyre gyakoribb. Mivel a statisztikai adatokból és a hozzám forduló betegek arányából úgy tűnik számomra, hogy sokakat érintő és nehezen érthető jelenségekről van szó, ezért ebben a rövid cikkben segítségül hívjuk a szellemtudomány szempontjait, hogy áttekintsük ezen anyagcserezavarok lényegét, valamint összefüggéseit az ember lénytagjaival.
A rendelésemen általában azt tapasztalom, hogy a szellemtudomány iránt érdeklődők rendszerint szeretnének a szívük egyenetlen működésének mélyebb okával is tisztában lenni. Felteszik tehát maguknak és nekem is a kérdést: ugyan miért borult fel bennük a szív hallatlanul pontos ritmusa? Milyen testi, lelki, lénytagi okok játszhatnak ebben szerepet? Az olyan esetekben is előkerül a mélyebb okok kutatásának szükségessége, amelyekben a gyógyszeres kezelés nem eléggé, vagy csak átmenetileg hatékony, vagy azok mellékhatásai miatt az alkalmazott gyógyszereket csak korlátozott mértékben lehet adni. Hogyan lehet a kezelést kiegészíteni, hatékonyabbá tenni e gondolatmenet alapján? Vizsgáljuk meg ebben a cikkben ez utóbbi kérdést.
A beszéd képessége isteni ajándék, de a szavak művészete már tudatos erőfeszítés következménye. Beszélni “magunktól” tanulunk meg 2-3 évesen, de hogy engedelmes művészi eszközzé váljon számunkra, az már sok-sok gyakorlás és tanulás eredménye. Ebben a cikkben az asszertív kommunikáció leírása helyett inkább azokra a lelki aspektusokra, hitrendszerekre szeretnék koncentrálni, amelyek megakadályozzák azt, hogy a gyakorlatban is éljünk a kommunikációs képességeinkkel. Hiába van a legtökéletesebb eszköz a kezemben, ha nem használom. Ha ezeket az öntudatlan gátló tényezőket nem dolgoztam meg magamban, akkor a kommunikációm visszasüllyed az ösztönös szintre, ahol már nem tudom tudatosan irányítani.
E cikk első részében megismerkedhetünk néhány olyan gondolattal, mely az akadémiai orvoslás álláspontját tükrözi a baktériumokról és az antibiotikumokról. A baktériumok önálló, egysejtű lények. Rendelkeznek sejtfallal, ezen belül különféle sejtalkotókkal, valamint saját anyagcserével is. Képesek lehetnek aktív mozgásra. Saját életüket fenntartják tehát, és mivel igen jó a szaporodó képességük, ezért a fajfenntartás lehetősége is adott számukra. Szervezetünkben nagy számban fordulnak elő olyan baktériumok, melyek együtt élve az emberrel, támogatják annak bizonyos létfontosságú működéseit.
Az odontozófia a fogszabályozásnak egy olyan különleges módja, amely lehetővé teszi, hogy az ép fogak eltávolítása nélkül rendezzük a fogazatunkat. Az aktivizált öngyógyító erőknek köszönhetően a fizikai előnyök mellett ez a terápia a lelki működésünkre és az egész életünkre is jótékony hatással van. Lássuk csak hogyan is történik ez.
A szellemtudományon alapulógyógyítás célja az emberi szervezet saját gyógyító erőinek a támogatása, ezáltal adva lehetőséget a betegségek leküzdésére. Nem a tünetek, a betegség visszaszorítása tehát a cél, hanem az emberi szervezet erősítése. Az ily módon történő gyógyulási folyamat által az ember új képességeket, erőket szerez, amelyek jó irányba befolyásolhatják az életét és környezete fejlődését is. (...) Mindezeket figyelembe véve tekintsük át a tavaszi fáradtság és a főleg tavasszal jelentkező betegségek: a gyulladások és az emésztés zavarainak megjelenését!
„A lét legnagyobb titkai az emberben vannak” mondja Rudolf Steiner. Ezt gyakorló orvosként pontosan ugyanígy látom. De rögtön hozzá is kell tennem: ezeket az emberben kétségtelenül meglévő titkokat alig tudjuk észlelni. Miért? Mert az emberi agy működése döntő módon kifelé, a környezet felé irányul. Lássuk az erre az irányultságra utaló érveket: ...
A rendelésemen megjelent páciensek közül mostanában a szokásosnál lényegesen többen jelzik, hogy az eddig nyugodt mederben, békés kiszámíthatóságban folyó életük, sorsuk, gyors és intenzív változásokat mutat, sőt szinte követel tőlük. Ugyanez a tendencia mutatkozik barátaim, ismerőseim és a magam életében is. Mintha valamilyen macska bogozgatná elszántan a sors szépen összegömbölyített fonalát. Az így kialakult kuszaságot követő bizonytalanság érzése, a változást szinte kikényszerítő, olykor megoldhatatlannak látszó események sora pedig erős szorongást, a jövő iránti jelentős bizalmatlanságot, reménytelenséget szülhet. Ez az alaphelyzet egy idő után különféle testi tüneteket, betegségeket is okozhat, ami miatt az érintett gyakran orvosi segítségre szorul. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy mi az oka ennek a halmozottan előforduló, akár „kórokozó” szerepben is megjelenő jelenségnek, és mit tehetünk a megoldás érdekében!
A kiégés a stresszből eredő fizikai, mentális és pszichológiai megerőltetés, amely megviseli a testetlelket egyaránt. Ilyenkor fáradtnak, „szétkapcsoltnak” és kimerültnek érezhetjük magunkat. A kiégés fizikai jóllétre gyakorolt hatásán túlmenően negatívan befolyásolhatja az önmagunkról alkotott képet is, amely gyakran csökkenti a sikerélményt és a boldogságot. Korunkban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a kiégést a „létfontosságú kimerültség állapotaként” határozza meg, bár maga a kiégés csak a jéghegy csúcsa, a háttérben egy nagyon összetett jelenség áll. A WHO definíciója szerint a „kiégés egy olyan szindróma, melyet kezeletlen krónikus munkahelyi stressz okoz.”
