A kreativitás az életünk természetes része, és sokan vágyunk is rá, hogy megélhessük az alkotás örömét, mégsem jutunk el a megvalósításig. Mi lehet ennek az oka, és mi hozhat fordulatot ezen a területen? Bár ebben a cikkben a rajzolásról és festésről lesz szó, fontos észben tartanod, hogy az itt felvetett kérdések az élet más területeire is vonatkoznak.
Ha az emberiség történelmét a kézművesség szempontjából vizsgáljuk, hamar felfedezzük, hogy a saját kézzel végzett alkotás az ipari forradalmak előtt jóval nagyobb jelentőséggel bírt, mint napjainkban. A gépesítés, a tömegtermelés elterjedése elárasztott bennünket hatalmas választékban elérhető, ám lélektelen tárgyakkal, egyúttal a legtöbb ember életéből kivonta a kétkezi alkotómunkát. Többet veszítettünk ezzel, mint gondolnánk! Hogyan hat a testre, a tudatra és a lélekre a kézműveskedés? Miért érdemes ismét életünk részévé tennünk a kétkezi alkotás örömét? Kétrészes sorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Cikksorozatunk negyedik részében megpróbáljuk röviden áttekinteni, hogy a Pilis hogyan áll kapcsolatban a Föld ősi, kultikus helyszíneivel, így például a boszniai és a kínai piramishegyekkel, a Fudzsival vagy éppen a Nazca-vonalakkal.
Ugyan ki gondolná fővárosunk lakói közül, hogy egy adott pillanatban, amikor a villamoson vagy a buszon zötyögünk, éppen egy pilisi szívmeridiánt keresztezünk és öntudatlanul kapcsolatba kerülünk a Föld szívével? Annak ellenére, hogy a hétköznapokban valószínűleg nem erre figyelünk, nagyon nem mindegy, hogy milyen ennek a kapcsolatnak a minősége! Az előző részekben röviden megvizsgáltuk a Pilis epicentrumából induló, a Földünket körbeörvénylő Szent György-sávokat a Pilisben és Budapesten is. Ezúttal még szélesebbre tágítjuk látókörünket, eltávolodunk a pilisi epicentrumtól: immáron Magyarországot és környékét fogjuk vizsgálni a teljesség igénye nélkül, kiragadva pár érdekesebb példát.
Raffaello Sixtusi Madonnájáról szóló cikksorozatunk első részében kifejtettük, hogy miért nevezhetjük a világhírű festményt élő képnek, amely által a nézőnek lehetősége van a szellemi önismeretre. Jelen írásunk a színek által közelíti meg a témát, részben azért, mert a festészet lényege és legfőbb eszköze ez, másrészt a színek által az érzelemvilágba emelhetjük a megértést, amit eddig gondolati úton kíséreltünk meg.
Ugyan ki gondolná fővárosunk lakói közül, hogy egy adott pillanatban, amikor a villamoson vagy a buszon zötyögünk, éppen egy pilisi szívmeridiánt keresztezünk és öntudatlanul kapcsolatba kerülünk a Föld szívével? Annak ellenére, hogy a hétköznapokban valószínűleg nem erre figyelünk, nagyon nem mindegy, hogy milyen ennek a kapcsolatnak a minősége! Az előző részekben röviden megvizsgáltuk a Pilis epicentrumából kiinduló Szent György-sávokat. Látókörünket kitágítva most Budapestet vesszük górcső alá ebből a különleges szempontból.
Kevés olyan hely létezik Magyarországon, amelyet annyi legenda övez, mint a Pilist. Az elmúlt években azt láthattuk, hogy Dobogókő lett a magyarság kiemelt gyújtópontja: sámánok, táltosok, „ezoterikus hitűek” egyre népesebb tábora vallja, hogy Magyarországon található a Föld szívcsakrája. De vajon honnan, miből vagy kitől ered ez az elképzelés? Valóban mi magyarok lennénk a Föld szívének örzői? Az utóbbi években rengeteg olyan állítás látott napvilágot a témával kapcsolatosan, amelyeknek nehéz utánajárni, ezért most ezt a nagyon fontos témát fogjuk feltérképezni archeogeodéziai és radiesztéziai szempontok alapján.
A Hold a nőiség, az anyaság, az odaadás és a változás örök jelképe. Ebben a cikkben egy-egy példán keresztül nyomon követjük, hogy a reneszánsz koráig hogyan jelent meg a női minőség a különböző történelmi korszakok és kultúrák művészeti alkotásaiban.
Földünket számtalan, a mai modern tudomány számára ismeretlen sugárzás hálózza be keresztül-kasul. Ahogy fizikai testünk is rengeteg eret és milliónyi apró vérerecskét, valamint idegpályák sokaságát tartalmazza, úgy Földünk éteri burka is szinte felfoghatatlan bonyolultságú. A földsugárzások Földanyánk aurájának egyfajta lenyomatai is. Az úgynevezett Szent György- és Ley-vonalakat vizsgálva azt találjuk, hogy őseink ezen vonalak kereszteződéseibe helyezték el kultikus, szent építményeiket.
Raffaello 1512-ben festette meg a Sixtusi Madonnát a piacenzai Szent Sixtus-kápolna számára. A Madonna-ábrázolások sorából méltán emelkedik ki ez a világhírűvé vált festmény, mely Rudolf Steiner szerint gyógyító hatással van az egész emberiség számára. A kép titkát Steineren kívül sokan mások is kutatták, köztük dr. Harald Schwaetzer, a Hildesheimi Egyetem professzora. Írásunk jelentős részben az ő meglátásain alapszik.
