Karácsony régen és ma – Hogyan ünnepelhetünk bölcs eleink nyomában a modern világban?

Ünnepnapokon az Ég és a Föld közelebb kerülnek egymáshoz, ilyenkor az ember lehetőséget kap arra, hogy az Égiekhez, az isteni világhoz, illetve valódi önmagához kapcsolódjon, és olyan erőket vegyen fel, amelyek segítik az ünnep belső átélését. Karácsony Jézus születésének az ünnepe, és egyben annak a lehetősége is, hogy megfelelő előkészület után szívünkbenlelkünkben mi is újjászülessünk – így kapcsolódva a jelenben a hajdani Őskarácsonyhoz.

A Nap – tudományos tények és érdekességek csillagunkról

Az emberi kultúrák történetében a kozmikus jelenségek mindig is kiemelt szerepet kaptak. A régebbi hagyományokban nemcsak külső, hanem belső hatásokat is tulajdonítottak az égitesteknek. Ezen analógiás szemléletben az egyes éveket gyakran egy-egy égitesthez rendelték, amelyek szimbolikusan meghatározzák az adott időszak fő témáit. A 2024-es évben e megközelítés szerint a Nap tölti be ezt a központi szerepet. Új perspektívát adhat a Nap jelentőségének megértéséhez, ha természettudományos szempontból is megvizsgáljuk központi csillagunk kevéssé ismert titkait és jellegzetességeit.

Karácsony misztériuma – Gondolatok a szeretetről

Köztudott, hogy Karácsonykor a kereszténység Jézus születését ünnepli. Máté és Lukács evangéliumát olvasva – ők ketten számolnak be a történtekről – kiderül, hogy az embereknek két csoportja értesült – bár különböző módokon – Jézus születéséről: a pásztorok, akiknek egy angyal adott hírt az eseményről, illetve a királyok vagy mágusok, akiket a betlehemi csillag vezetett el az újszülötthöz. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, ahol jövetelük okáról faggatták őket, azt mondták: „…láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt. 2:2.) Tehát a betlehemi csillagra hivatkoznak, amely útjuk során vezette őket, mígnem végül megállt a hely felett, ahol Jézus megszületett: „…íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.” (Mt. 2:9.)

Michael-impulzus a tudati lélek korában

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit a mai előadáson! Szeptember 29-e Szent Mihály ünnepnapja, akiről ez idő tájt rendszeresen megemlékezünk egy-egy előadás formájában. A téma nagyon sokrétű és összetett; volt már, hogy a bátorság szempontjából közelítettük meg, volt, hogy a bölcsesség szempontjából kapcsolódtunk Michaelhez.

Pünkösd misztériuma

A keresztény beavatási út hét fokozata szorosan kötődik ahhoz a hét csakraszinthez, melyeken át a Szent Szellem végighalad. A pünkösdi élményt mind a hét csakraszinten át kell élnünk. Vizsgáljuk meg, milyen felismerésekkel jár a pünkösdi élmény átélése a különböző szinteken!

Húsvét misztériuma – Krisztus hét mondata a kereszten (4. rész)

A Manifesztum korábbi húsvéti számaiban (128., 134., 138.) Krisztusnak a kereszten elhangzott hét mondatával kezdtünk foglalkozni. Az első három mondatot már elemeztük exoterikus és ezoterikus keresztény szempontból, valamint szellemtudományi megközelítésből, ezúttal rátérünk a negyedik mondat részletes értelmezésére.

Karácsony misztériuma – az apokrif írások és a szellemtudomány fényében – 2. rész

Írásunk előző részében szó volt Karácsony helyes átéléséről – arról, hogy a ma embere a 21. században hogyan tudja belsőleg megélni az ünnepet –, megvizsgáltuk a betlehemi csillag szimbolikáját és belemélyedtünk a Háromkirályok ajándékainak szellemtudományi értelmezésébe. A folytatásban azt vizsgáljuk meg, mit is tudhatunk meg ezekről a mágus papokról akkor, ha a róluk szóló rövid bibliai beszámolót kiegészítjük az apokrif iratokban található információkkal, illetve a szellemi kutatás megfigyeléseivel.

Bingeni Szent Hildegárd – Egy gyógyító szent ezer éve hatásos receptjei

Az apátnő rendkívül sokoldalú volt: rendfőnöknői tiszte mellett zenét szerzett, komoly gyógyítómunkát végzett, gyógynövényeket termesztett, főzeteket készített és ezekről könyveket is írt. Jogi és pénzügyi problémákra is megtalálta a gyógyírt, ezért uralkodók, püspökök, kereskedők és parasztok egyaránt felkeresték ügyes-bajos dolgaikkal. Ha égi látomásai alapján úgy vélte helyesnek, Hildegárd fellépett a világi, sőt még az egyházi hatalmakkal szemben is...

Michael-impulzus a tudati lélek korában

Írásunk előző részében (Manifesztum 136. szám) eljutottunk arra a megállapításra, hogy a modern ember egyfajta egomániában szenved: korunk egyik leggyakoribb betegsége az „énkórság”, hiszen az ember részben tudatosan, részben öntudatlanul rengeteg olyan dolgot tesz, amivel megerősíti, konzerválja és hizlalja a kis ént, építi az „ego-legót”. Ebből adódott a kérdés: hogyan lehet a kis ént lebontani? Elkezdtünk foglalkozni az ego megsemmisítésének művészetével, áttekintettük ennek kulturális hagyományait, s annál a krisztusi példázatnál hagytuk abba, hogy az egónak úgy kellene meghalnia, mint a földbe vetett búzaszemnek: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” ( Jn. 12:24.)

Galgóczy Erzsébet élete – 12–15. szeretetközösség Krisztussal

Galgóczy Erzsébet élete méltó példája a Krisztussal való közösségnek. Személyes életénél fontosabbnak tartotta az Úr akaratának beteljesítését. Boldogan részt vállalt a megváltásból és ezzel Krisztussal lépett közösségre. A krisztusi szeretet annyira áthatotta, hogy képes volt egy egész népért, országért önmagát feláldozni, nagy szenvedéseket vállalni, az Úr összes sebeit hordozni, Krisztus egyik legnagyobb munkatársává, társmegváltóvá válni!