Ünnepkör

Írásunktémája Pünkösd misztériuma az exoterikus és az ezoterikus kereszténység fényében. Az évkör hét kiemelt ünnepe közül Pünkösd a hatodik, amely – mivel az Isteni Szentháromság egyik tagja, a Szentlélek vagy Szent Szellem kerül a fókuszpontba – már előkészíti János-nap ünnepét is annyiban, hogy az az időszak kedvez leginkább az évben az Isteni Szentháromság megértésének.

Amikor az ember Istenről gondolkodik, Istenről próbál megfogalmazni kijelentéseket, minden esetben felruházza Őt bizonyos tulajdonságokkal. Azt mondjuk például, hogy Isten mindenható és mindentudó, hogy minden létező fölött áll – Ő minden létező alapja –, vagy hogy Isten a szeretet. Mind a keresztény teológusok, mind a filozófusok nagyon sok dolgot elmondanak Istenről – vannak gondolataik, fogalmaik, elképzeléseik Istenről –, de ezek emberi gondolatok, emberi fogalmak, emberi szavak. Az Istenen túli Isten viszont túl van a filozófusok Istenén és túl van a teológusok Istenén, hiszen bármit is jelentsenek ki Róla, az igazi Isten, az Istenen túli Isten nem ragadható meg emberi szavakkal. Bármit mondjanak, Isten azon is túl van. Bármit képzelek, Isten azon is túl van. Az igazi Isten nem elgondolható, nem kimondható. Meg kell szabadulnunk az elgondolható, kimondható, emberi fogalmakkal és emberi szavakkal jellemezhető Istentől, hogy rátaláljunk az Istenen túli Istenre, aki semmilyen módon nem megragadható, de lehet Vele egyesülni.

Sok embert érnek támadások, vádak, sértések, amelyek gyakran épp ellentétes képet festenek róla, mint amilyen életet valójában tanúsít. Azaz vagy az illető látható élete hamis, vagy az, amit állítanak róla. Különösen fájdalmas eset, amikor olyan embereket rágalmaznak, mocskolnak be, keltik rossz hírüket, akik egész életükkel az isteni igazságot képviselik, akiknek a legfőbb célja az emberek segítése, szolgálata, szellemi vezetése. A vádaskodók sokszor azért teszik ezt, mert nem kívánnak rálátni saját hibáikra, tévedéseikre, gyarlóságaikra, és azokat másokra kivetítve keresnek önigazolást. Ezeknek a támadásoknak az elviselése sok szent, nagy szellemi vezető osztályrésze. Cikkünkben ezekből az esetekből gyűjtöttünk össze néhányat.

Ünnepnapokon az Ég és a Föld közelebb kerülnek egymáshoz, ilyenkor az ember lehetőséget kap arra, hogy az Égiekhez, az isteni világhoz, illetve valódi önmagához kapcsolódjon, és olyan erőket vegyen fel, amelyek segítik az ünnep belső átélését. Karácsony Jézus születésének az ünnepe, és egyben annak a lehetősége is, hogy megfelelő előkészület után szívünkbenlelkünkben mi is újjászülessünk – így kapcsolódva a jelenben a hajdani Őskarácsonyhoz.

Köztudott, hogy Karácsonykor a kereszténység Jézus születését ünnepli. Máté és Lukács evangéliumát olvasva – ők ketten számolnak be a történtekről – kiderül, hogy az embereknek két csoportja értesült – bár különböző módokon – Jézus születéséről: a pásztorok, akiknek egy angyal adott hírt az eseményről, illetve a királyok vagy mágusok, akiket a betlehemi csillag vezetett el az újszülötthöz. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, ahol jövetelük okáról faggatták őket, azt mondták: „…láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt. 2:2.) Tehát a betlehemi csillagra hivatkoznak, amely útjuk során vezette őket, mígnem végül megállt a hely felett, ahol Jézus megszületett: „…íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.” (Mt. 2:9.)

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit a mai előadáson! Szeptember 29-e Szent Mihály ünnepnapja, akiről ez idő tájt rendszeresen megemlékezünk egy-egy előadás formájában. A téma nagyon sokrétű és összetett; volt már, hogy a bátorság szempontjából közelítettük meg, volt, hogy a bölcsesség szempontjából kapcsolódtunk Michaelhez.

A keresztény beavatási út hét fokozata szorosan kötődik ahhoz a hét csakraszinthez, melyeken át a Szent Szellem végighalad. A pünkösdi élményt mind a hét csakraszinten át kell élnünk. Vizsgáljuk meg, milyen felismerésekkel jár a pünkösdi élmény átélése a különböző szinteken!

A Manifesztum korábbi húsvéti számaiban (128., 134., 138.) Krisztusnak a kereszten elhangzott hét mondatával kezdtünk foglalkozni. Az első három mondatot már elemeztük exoterikus és ezoterikus keresztény szempontból, valamint szellemtudományi megközelítésből, ezúttal rátérünk a negyedik mondat részletes értelmezésére.

Írásunk előző részében szó volt Karácsony helyes átéléséről – arról, hogy a ma embere a 21. században hogyan tudja belsőleg megélni az ünnepet –, megvizsgáltuk a betlehemi csillag szimbolikáját és belemélyedtünk a Háromkirályok ajándékainak szellemtudományi értelmezésébe. A folytatásban azt vizsgáljuk meg, mit is tudhatunk meg ezekről a mágus papokról akkor, ha a róluk szóló rövid bibliai beszámolót kiegészítjük az apokrif iratokban található információkkal, illetve a szellemi kutatás megfigyeléseivel.