Ünnepkör

Jézusnak a kereszten elhangzó hét mondata a halála előtt átadott utolsó tanítások, amelyek az evangélisták révén szerencsére megőrződtek. Ezekbe minden bele van sűrítve, ami az ember beavatási útja, fejlődése, felemelkedése, az isteni egységbe való visszatérése szempontjából fontos. Azt se feledjük, hogy a hetes a Bibliában a teljesség, a tökéletesség száma – a hét mondat tehát a teljességre utal, teljes egységet ad ki, és hasonló jelentőséget tulajdoníthatunk nekik, mint Krisztus „Én vagyok”-mondásainak. A keresztfán elhangzó hét mondat az egész krisztusi tanítás foglalata, esszenciája. A Manifesztum korábbi tavaszi lapszámaiban (129. és 134.) ezekkel a mondatokkal kezdtünk foglalkozni mélyrehatóan, szellemtudományi szempontok szerint. Ezúttal rátérünk a harmadik mondat – pontosabban egy mondatpár – elemzésére.

A kereszténységnek van három „oszlopa”: Péter, Pál és János. Mindegyikük más-más szemszögből közelítette meg Jézus Krisztus életét és tanításait, ezért három fő vonal bontakozott ki: a péteri kereszténység, a páli kereszténység és a jánosi kereszténység. Ezúttal a János-kereszténység szempontjából fogjuk megközelíteni Karácsony misztériumát, amely az évkör hét fő ünnepe közül Szent Mihály napját, szeptember 29-ét követően a második. (Majd következik a Vízkereszt, a Húsvét, a Mennybemenetel és Pünkösd ünnepe, zárókőként pedig a János-nap június 24-én.) Karácsonyról a köztudatban az él, szinte már közhelyszerűen, hogy a szeretet ünnepe. Cikkünkben azt fogjuk körbejárni, mit is jelent ez pontosan.

A Mihály-nappal már többször foglalkoztunk, de fontos visszatérni erre a témára. Olyan ez, mint a zene: ha az embernek van egy kedvenc száma, azt nemcsak egyszer hallgatja meg, hanem újból és újból, hogy felidézze a lelkében azt a hangulatot, ami az adott dalhoz kapcsolódik. Így van ez a szellemi témákkal is. Érdemes időről időre felidézni őket, újból és újból beleélni magunkat a szellemi igazságokba.

Az évkör ünnepeinek sorában Húsvét után ötven nappal elérkezünk Pünkösd, a keresztény közösségalkotás ünnepéhez, ami a Szent Szellem kiáradásáról szól. Olyan, megfejtésre váró misztérium ez, ami amellett, hogy elárul valamit Krisztusról, az Atyáról, illetve a Szent Szellemről, egymáshoz fűződő viszonyukról, a tekintetben is érdekes, hogy saját életünk és lelki-szellemi fejlődésünk szempontjából milyen üzenetet hordoz számunkra.

Írásunk előző részében Pál apostol keresztény közösségekhezírt levelei alapján definiáltuk a hitet, körüljártuk annak jellemzőit, valamint megvizsgáltuk az exoterikus és ezoterikus hitigazságokat és áttekintettük azok gyakorlati következményeit. A folytatásban irodalmi-filozófiai alapokról kiindulva azt elemezzük, napjainkra milyen mélyre süllyedt az ember a hit terén, ennek milyen tragikus folyományai lettek, van-e ezekre gyógyír, és ha igen, mit tehetünk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy kilábaljunk a jelenlegi sajnálatos helyzetből.

Írásunk előző részében Pál apostol keresztény közösségekhezírt levelei alapján definiáltuk a hitet, körüljártuk annak jellemzőit, valamint megvizsgáltuk az exoterikus és ezoterikus hitigazságokat és áttekintettük azok gyakorlati következményeit. A folytatásban irodalmi-filozófiai alapokról kiindulva azt elemezzük, napjainkra milyen mélyre süllyedt az ember a hit terén, ennek milyen tragikus folyományai lettek, van-e ezekre gyógyír, és ha igen, mit tehetünk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy kilábaljunk a jelenlegi sajnálatos helyzetből.

Bár a kanonizált evangéliumokból nem derül ki, de az apokrif írások közül több is hangsúlyozza, micsoda csend volt Jézus születésekor. Minden elhalkult. Mintha az egész világ elcsendesedett volna, mintha az egész teremtés lélegzet-visszafojtva figyelte volna a történéseket. Minden és mindenki csendben figyelt. Szó szerint „csendes éj” volt, ahogyan az ismert karácsonyi dalban is énekeljük. Kívül-belül csend volt és béke. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogyan lehet erre az isteni csendre ráhangolódni, hogyan lehet Isten csendjét megérezni.

Cikksorozatunk következő részében megvizsgáljuk, hogy milyen jelentést tulajdonítottak az ötös számnak és a pentagramma szimbólumának az ezoterikus keresztény áramlatokban, de szó lesz konkrét szimbólummeditációkról, illetve a michaelitává, Michael földi segítőjévé válás mikéntjéről is.

A Manifesztum 125. számában megjelent cikk folytatása, melyben az exoterikus és az ezoterikus kereszténység szemszögéből is megvizsgáljuk a Pünkösd, illetve a Szent Szellem jelentőségét ezúttal Pál apostol levelei alapján. Mi is a Szentlélek kilenc gyümölcse?

A Húsvét a kereszténység központi ünnepe, amikor Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról emlékezünk meg. A kereszténység megközelítésében az első Húsvét három napja az emberiség történelmében a három legfontosabb nap. Az, ami a Golgota hegyén történt, a Föld-fejlődés központi eseménye: a földi lét során sem azelőtt, sem azóta nem történt ehhez fogható jelentőségű esemény. Jelen írásunkban a keresztre feszített Jézus utolsó szavait (főként az első mondatát), azok üzenetét elemezzük a János-kereszténység megközelítésében.