Szellemi szemmel…

Az Isten-érzés evangéliuma – 14–16. Lev Tolsztoj élete és hitvallása – 1. rész

Tolsztoj egész életét áthatotta az Isten-keresés. A pravoszláv egyház tanításaival és liturgiájával nem tudott azonosulni, de már fiatal korától folyamatosan foglalkoztatták az Istennel és a vallással kapcsolatos kérdések. Ötvenes éveiben járva több évtizedes belső kutatás után ébredt rá arra, hogy az evangélium követésén alapuló életforma a legfontosabb, s ez vezet el minket oda, hogy testvérekként éljünk. Hosszú útkeresése remekül nyomon követhető briliáns írói életművében. Tolsztoj életének magasztossága és legfőbb értéke nem a személyes élettörténetében van, hanem abban a lelki magasságban, ahová belsőleg eljutott és amelyet művészként az emberiség felé közvetített.

Az asszertív kommunikáció lelki alapjai

A beszéd képessége isteni ajándék, de a szavak művészete már tudatos erőfeszítés következménye. Beszélni “magunktól” tanulunk meg 2-3 évesen, de hogy engedelmes művészi eszközzé váljon számunkra, az már sok-sok gyakorlás és tanulás eredménye. Ebben a cikkben az asszertív kommunikáció leírása helyett inkább azokra a lelki aspektusokra, hitrendszerekre szeretnék koncentrálni, amelyek megakadályozzák azt, hogy a gyakorlatban is éljünk a kommunikációs képességeinkkel. Hiába van a legtökéletesebb eszköz a kezemben, ha nem használom. Ha ezeket az öntudatlan gátló tényezőket nem dolgoztam meg magamban, akkor a kommunikációm visszasüllyed az ösztönös szintre, ahol már nem tudom tudatosan irányítani.

Autoritmia – a szerethető nyelvtanulás

Egy idegen nyelv elsajátítása általában hosszas tanulási folyamat eredménye. Mégis egyre többen és egyre jobban beszélnek idegen nyelveket. Manapság a nyelvtudás szinte a „kötelező” kategóriába esik. Hogyan lehet elérni, hogy a tanulók szeressék a nyelvtanulást, a nyelvet? Hogyan lehet úgy találkozni egy idegen nyelvvel vagy szöveggel, hogy az a lehető legtermészetesebb módon illeszkedjen az ember életébe? Milyen nyelvtanulási stratégia segítségével lehet eredményesebben és élhetőbben elsajátítani egy nyelvet, mint ahogy az iskolás éveinkben tanultunk?

Szűz Mária növényei – a nyár virágai

Ebben az írásban a középkorban gyökerező, Szűz Máriához köthető virágszimbolikáról lesz szó, megismerhetünk olyan „Máriás növényeket”, melyekkel az adott évszakban mi is találkozhatunk. Az említett virágszimbolika először a középkori kolostorkertekben jelent meg. Az első ismert szent, aki Mária-kertet hozott létre és feltehetőleg használta korának a virágszimbolikáját, Szent Fiacrius (Kr. u. 610-668) volt. A középkori szerzeteseknek – Szent Benedek regulája szerint – az „ora et labora”, avagy „imádkozz és dolgozz”-elvét a kertben is megkövetelték, azaz elmélkedni és kertészkedni egyaránt kellett a kertben. Részben ezeknek a kerti elmélkedéseknek a gyümölcseként keletkezhettek a virágoknak Máriához köthető elnevezései.

Korunk gyermekei és a szükségleteik a hét életfolyamat tükrében

Felgyorsult világunkban állandó változások közepette próbálunk az emberi élet egyik legörömtelibb feladatában, a gyermeknevelésben jól helytállni. Számtalan kérdés merül fel bennünk tanítóként és szülőként is: Milyenek a mai gyermekek? Mit várnak tőlünk? Milyen változásra hívnak? Ha korunk gyermekeire tekintünk, azt láthatjuk, hogy közülük egyre többen nehezen tudnak a hagyományos bölcsődei, óvodai, iskolai keretekhez alkalmazkodni. Ők mások, érzékenyebbek, izgágábbak, nehezebben teremtenek kapcsolatot a kortársaikkal, továbbá sokuknál nem jelennek meg természetes módon a tanuláshoz szükséges képességek a megfelelő életkorban. Ebben az írásban egy kutatásra hívunk benneteket azzal kapcsolatban, hogy hogyan segítsük gyermekeinket az egészséges növekedésben a mai kor kihívásai közepette. Ezt a témát cikkünkben a hét életfolyamat megismerése révén próbáljuk megragadni.

Utazás az anyaméhbe 2. rész

Az első részben olvashattatok néhány gondolatot a gyermekvárásról, valamint olyan szervekről, anyai, illetve magzati mellékrészekről, melyek szorosan az anyaméhhez és a magzathoz kapcsolódnak, segítik a gyermek növekedését, életét. A folytatásban szeretném kiegészíteni a cikk első részében leírtakat, főleg a méhlepényről (latinul placenta) alkotott képet tágítani, mert megérdemli, hogy részletesebben szóljunk róla.

A megváltás regénye – Spirituális tanítások Bulgakov: A Mester és Margarita című művében

A Mester és Margarita Mihail Bulgakov utolsó regénye, amelyet élete fő művének tartott. Egyfajta credo, amelyben Isten- és Krisztus-hitét kifejezve üzenni próbált nemcsak a bolsevizmus uralta orosz társadalomnak, hanem az egész emberiségnek. Mivel az írásai nem jelenhettek meg nyomtatásban, ez a mű az író életében „fiók-regény” maradt, sőt, egyszer el is égette az egyik változatot.

Utazás az anyaméhbe

A fogantatáshoz és a magzati léthez tartozó ismeretekről lesz szó, olyan szervekről, hormonokról, mellékrészekről mesélek, amelyekről a hétköznapi életben keveset hallunk, pedig a magzati léthez, az édesanyákhoz, a születéshez kapcsolódnak, és igazi csodákra képesek.

Dosztojevszkij, a lélek mestere

A Karamazov testvérek Dosztojevszkij utolsó regénye, amelyet 1880 novemberében, halála előtt három hónappal fejezett be. Dosztojevszkijt élete utolsó éveiben egyre jobban nyugtalanította az orosz társadalom széthullása, a korábban szentnek és sérthetetlennek képzelt társadalmi berendezkedés felbomlása. Olyan ponton íródott ez a könyv, amikor egy egész nép készült eldobni magától Istent és a bolsevizmus útjára lépni. E regényben Dosztojevszkij ezt a széthulló Oroszországot jeleníti meg, és felmutatja azt az embertípust is, aki szerinte meg tudja menteni hazáját a tragédiától. Ez a regény egyben credo és végrendelet is: Dosztojevszkij hitének gyönyörű összefoglalása, egy utolsó, szívbe markoló kérés az ateizmus és a bolsevizmus csapdája felé rohanó orosz társadalomhoz.

Copyright © Napfényes Élet Alapítvány - info@napfenyes.hu • 1056 Budapest, Belgrád rakpart 26. mfszt 1. • Telefon: 1/311-9999, 30/311-9999   •   Impresszum