Desmond Doss a második világháború idején vonult be az amerikai hadseregbe, de keresztény hite miatt lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadta a fegyverviselést, a gyilkolást. Felcserként állt szolgálatba. Századának Okinaván, a második világháború japán–amerikai frontjának talán legkegyetlenebb darálójában kellett harcolnia. Amikor az újonc egység az első rövid roham után súlyos veszteségekkel visszavonult, egyedül Doss maradt a tűzvonalban, nem adva fel a reményt. Igaz, az ő reménye nem a győzelemről szólt: továbbra sem sütött el egyetlen fegyvert sem, nem ölt embert, mégis olyan tetteket hajtott végre, melyek nyomán ő lett az első ember, aki fegyvertelen szolgálatának érdeméül kapta meg a kongresszusi becsületérmet.
A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge) Mel Gibson legújabb rendezése, melyben Desmond Doss történetét örökíti meg. A film elején újra láthatjuk A rettenthetetlenből (Braveheart), A hazafiból (The Patriot) vagy az Apocalyptóból már jól ismert Mel Gibson-féle felvezetést: egy gyermekkori trauma után a főszereplő azt hiszi, hogy egy romantikus filmben él, meg is ismeri élete szerelmét, akivel vicces és megkapó jeleneteken keresztül végül eljutnak a kamera által zenére körberöpködött csókjelenetig. Megtalálja hivatását, majd rá kell jönnie, hogy ez tulajdonképpen egy háborús film, úgyhogy szép tervei szertefoszlanak. De míg a korábbi filmekben a háborútól kissé hiteltelenül vonakodó, struccpolitikát alkalmazó főhőst az ellenség aljassága „kényszeríti” harcra vagy bosszúra (mondván, hogy egy ilyen szörnyű világban nem maradhat tiszta az ember keze), addig a főszereplő most kötelességérzetből vonul be, de úgy, hogy közben nem tagadja meg pacifista önmagát.
Lelkiismeretességét azonban nem veszi jó néven a hadsereg. Első komoly megpróbáltatásait épp azok okozzák, akiknek a megmentésére készül: a tisztek és a közkatonák egyaránt minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a „gyáva Dosst” rávegyék a fegyverhasználatra vagy arra, hogy leszereljen. Bajtársai nem egyszer ripityára verik, és ebben megmutatkozik az a sorsrendező bölcsesség, amit az ehhez hasonló igaz történetek magukban hordoznak – aki komoly szellemi feladatra szánja el magát, annak az élet komoly próbák képében teszi fel a kérdést: „Biztos, hogy ezt akarod?”
(…)
(Megjelent a Manifesztum 108. számában)
