Szövegek, képek, szimbólumok, kulturális utalások, pszichológiai és szellemi összefüggések – temérdek dologgal találkozunk, ha felnőtt fejjel mesékkel foglalkozunk. Ha van némi előképzettségünk, és tudunk a sorok között olvasni, elképesztően érdekes felfedezésekre juthatunk. Bámulatos, hogy egy-egy mese mennyi kincset rejt! A mesék titokzatosak, és rendkívül összetettek, éppen olyanok, mint az emberi lélek.
Látunk egy létrán álló belfasti munkást, aki vágyódva néz be egy szobába. Egy olyan szobába, amihez nincs köze, csak az ablakát mossa. Látunk egy kisfiút, aki kinéz egy ablakon, nem törődve a szobában történő eseményekkel. Ő Michael, az ablakot mosó John fia. John, a nehéz sorsú egyedülálló apa odaadó szeretettel neveli négyéves fiát, miközben halálos beteg. Gondolatok erről a valóságból született, szívhez szóló történetről.
Miért pont a légutakban keletkezik a leggyakrabban gyulladás? Mikor és miért veszedelmes ez a betegség? Hogyan előzhetjük meg, és mit tehetünk ellene mi magunk? Milyen szellemi, lelki és gyakorlati tanulságok következnek a légutak gyulladásaiból? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a cikk.
Írásunk előző részében Pál apostol keresztény közösségekhezírt levelei alapján definiáltuk a hitet, körüljártuk annak jellemzőit, valamint megvizsgáltuk az exoterikus és ezoterikus hitigazságokat és áttekintettük azok gyakorlati következményeit. A folytatásban irodalmi-filozófiai alapokról kiindulva azt elemezzük, napjainkra milyen mélyre süllyedt az ember a hit terén, ennek milyen tragikus folyományai lettek, van-e ezekre gyógyír, és ha igen, mit tehetünk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy kilábaljunk a jelenlegi sajnálatos helyzetből.
Magyarországon a XIX. század elején a Bolyaiak munkásságával kezdődött el az a folyamat, ami hazánk tudományos életét alapjaiban megváltoztatta, és a természettudományokban is jelentős fejlődést hozott. Sorra születtek a magyar talentumok, akik közül jelen cikkünkben négy nagy matematikus-feltaláló-mérnök-polihisztor életét kísérhetjük végig.
Ezúttal Szent Brigid legendáját és Magdolna, a pásztorlány történetét ismerhetjük meg Jakob Streit szívmelengető írásában.
Többségünk számára az évszakok közül a tél hozza a legnagyobb kihívásokat és követeli a legtöbb erőfeszítést. Különösen igaz ez a szülőkre, akiknek az egyre hidegebb és sötétebb napokban még figyelmesebben kell gondoskodniuk gyermekeik öltözködéséről és elfoglaltságairól. Kellő tapasztalattal és felkészültséggel azonban a tél is épp olyan örömteli és szép időszaka lehet az évnek, melyre az idő múlásával jólesik majd visszaemlékezni. Ehhez nyújt segítséget 2 waldorf óvónő cikke.
A Bakhita egy Szudánból származó rabszolganő története, aki már gyermekként rabszolgasorba került, majd később – egy kisebb csoda folytán – Olaszországba. Ott vált apácává, sőt az olaszok egyik legismertebb szentjévé is, akit a gyerekek a fekete bőre miatt Csokoládé anyának vagy Madre Morettának, azaz Fekete Anyának neveztek. A róla készült filmről olvashatunk inspiráló gondolatokat.
Karácsony előtt fényfüzérek jelennek meg az épületeken, fákon. Ünnepi díszbe öltözik, megváltozik város és falu. Ugyanez játszódik le odabent, otthonainkban is. A hely és a tér szerepe fontos, de általában mégis tudatunk hátterében maradó elemei az életünknek. Foglalkozzunk egy kicsit ezzel a témával, a főbb aspektusokat idevágó önismereti kérdésekkel kiegészítve.
Bőrünk jelenti azt a határt, amely közvetlenül kapcsolódik a külvilághoz. Téglafalként véd bennünket a kórokozóktól és a mérgektől, megóv minket a túlhevüléstől, a kihűléstől, a kiszáradástól, begyógyítja a sebeinket – a legtöbb esetben úgy, hogy nem is kell benne segédkeznünk. A bőrünk azonban mindezen feladatok elvégzése közben a segítségünkre is szorul. Cikksorozatunk második részében körbejárjuk, mi mindent tehetünk az arcbőrünkért.
