A Feltámadás című regényben, amelyen 1889-től 1899-ig dolgozott, Tolsztoj egy erkölcsileg halott ember morális élethez és Istenhez való visszatérésének hosszú útját ábrázolja. A mű legfőbb témája a főhős lelki-szellemi feltámadása, de az író a mély erkölcsi válságba süllyedt, 19. század végi Oroszország állapotáról is képet ad.
Mindannyian ismerjük a vágyódást az után, ami nem lehet a miénk. Elképzeljük az életünket valamilyennek, amilyennek szeretnénk, vagy azt, hogy egy másik embernek hogyan kellene megváltoznia ahhoz, hogy boldoggá tegyen minket, és aztán ragaszkodunk ehhez a képhez. Jon Frederickson pszichiáter élethazugságnak nevezi azt a jelenséget, amikor ezeket a belső képeket nem tudjuk elengedni, és próbáljuk a körülményeket és az embereket az általunk vágyott irányba terelni. Ezek az önhazugságok rengeteg szenvedés forrásaivá válnak. Frederickson könyve, Az igaz élet kulcsai rövid nyitó történetében egy tökéletes példával szemlélteti ezt a jelenséget.
Tolsztoj egész életét áthatotta az Isten-keresés. A pravoszláv egyház tanításaival és liturgiájával nem tudott azonosulni, de már fiatal korától folyamatosan foglalkoztatták az Istennel és a vallással kapcsolatos kérdések. Ötvenes éveiben járva több évtizedes belső kutatás után ébredt rá arra, hogy az evangélium követésén alapuló életforma a legfontosabb, s ez vezet el minket oda, hogy testvérekként éljünk. Hosszú útkeresése remekül nyomon követhető briliáns írói életművében. Tolsztoj életének magasztossága és legfőbb értéke nem a személyes élettörténetében van, hanem abban a lelki magasságban, ahová belsőleg eljutott és amelyet művészként az emberiség felé közvetített.
Ki gondolta volna, hogy Newton többet foglalkozott a Biblia tanulmányozásával, mint korszakalkotó tudományos kísérleteivel? Még kevésbé gondolnánk talán, hogy meg volt róla győződve: az utókor vallásos témájú írásai miatt fog emlékezni rá, nem a modern fizikát megalapozó felfedezései miatt. Newton ráadásul nem az egyetlen, aki szilárdan hitte: Isten művét fedezi fel kutatásai révén.
Az ember tragédiája emberiségköltemény, messze túlmutat az egyéni ember sorsán. S hogy hogyan jutott el a mű megírásához Madách, és miért egyetemes értékű alkotás ez, azt nézzük meg e cikkben.
A Mester és Margarita Mihail Bulgakov utolsó regénye, amelyet élete fő művének tartott. Egyfajta credo, amelyben Isten- és Krisztus-hitét kifejezve üzenni próbált nemcsak a bolsevizmus uralta orosz társadalomnak, hanem az egész emberiségnek. Mivel az írásai nem jelenhettek meg nyomtatásban, ez a mű az író életében „fiók-regény” maradt, sőt, egyszer el is égette az egyik változatot.
Egy nem mindennapi kiadvány megjelenését ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe. A Manifesztum hűséges követői 2009 óta összesen 19 cikkben olvashattak a szakrális geometria rejtelmeiről a legkülönféle témákban. A kéthavi lap keretei azonban a témák bővebb tárgyalását és ábrázolását nem tették lehetővé, így felmerült az igény egy olyan kiadványsorozatra, mely a szakrális geometria témakörét alaposabban körbejárja. Ennek a sorozatnak az első része jelent meg 2022. december elején a Casparus Kiadó gondozásában.
Az emberiség fáklyavivői című valláslexikon munkálatai a 2000. évben vették kezdetüket. A gyűjtemény a vallási tolerancia jegyében készült, és a szellemi élet rendkívüli alakjainak életén keresztül mutatja be földünk nagy vallásait és szellemi kincseit. Emellett bepillantást enged az emberiség szellemi életét meghatározó vallásalapítók, kiemelkedő hatású szentek és tanítók munkásságába is. A három kötet összesen 222 fáklyavivő életrajzát mutatja be. Az életrajzokat kötetenként több mint 250 különleges kép, valamint a fáklyavivőktől elhangzott és általában tanítványaik által lejegyzett idézet egészíti ki. A lexikon háromkötetes gyűjteménye 2022 Mindenszentek ünnepére jelent meg. Ebben az írásban szeretnénk megosztani néhány gondolatot magáról a lexikonról, majd a vallási közeledéssel kapcsolatos kezdeményezésekről írunk, végezetül pedig a szentekkel, életük üzeneteivel való foglalkozás jelentőségéről elmélkedünk.
A rendelésemen megjelent páciensek közül mostanában a szokásosnál lényegesen többen jelzik, hogy az eddig nyugodt mederben, békés kiszámíthatóságban folyó életük, sorsuk, gyors és intenzív változásokat mutat, sőt szinte követel tőlük. Ugyanez a tendencia mutatkozik barátaim, ismerőseim és a magam életében is. Mintha valamilyen macska bogozgatná elszántan a sors szépen összegömbölyített fonalát. Az így kialakult kuszaságot követő bizonytalanság érzése, a változást szinte kikényszerítő, olykor megoldhatatlannak látszó események sora pedig erős szorongást, a jövő iránti jelentős bizalmatlanságot, reménytelenséget szülhet. Ez az alaphelyzet egy idő után különféle testi tüneteket, betegségeket is okozhat, ami miatt az érintett gyakran orvosi segítségre szorul. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy mi az oka ennek a halmozottan előforduló, akár „kórokozó” szerepben is megjelenő jelenségnek, és mit tehetünk a megoldás érdekében!
A Karamazov testvérek Dosztojevszkij utolsó regénye, amelyet 1880 novemberében, halála előtt három hónappal fejezett be. Dosztojevszkijt élete utolsó éveiben egyre jobban nyugtalanította az orosz társadalom széthullása, a korábban szentnek és sérthetetlennek képzelt társadalmi berendezkedés felbomlása. Olyan ponton íródott ez a könyv, amikor egy egész nép készült eldobni magától Istent és a bolsevizmus útjára lépni. E regényben Dosztojevszkij ezt a széthulló Oroszországot jeleníti meg, és felmutatja azt az embertípust is, aki szerinte meg tudja menteni hazáját a tragédiától. Ez a regény egyben credo és végrendelet is: Dosztojevszkij hitének gyönyörű összefoglalása, egy utolsó, szívbe markoló kérés az ateizmus és a bolsevizmus csapdája felé rohanó orosz társadalomhoz.
