Az elköteleződés kifejezés magában rejti a „kötél” szót, utalva arra a szálra, ami összekapcsol minket a számunkra fontos személyekkel, ügyekkel. Egy arany fonál, ami minden pillanatban tudatosítja bennünk, hogy összetartozunk. Cikkünkben azt szeretnénk körbejárni, hogy milyen szálakból fonódik ez a „kötél”, milyen elemekből áll az elköteleződés, és miként befolyásolja kapcsolataink minőségét családunkban.
Erwin McManus amerikai lelkipásztor – aki egyúttal filmrendező, dizájner és író is – egyházát képviselve személyesen vezet humanitárius missziókat háborús területekre, valamint szegénység és bűnözés sújtotta nagyvárosokba. Élete jó példa a vallásos és spirituális meggyőződésből fakadó sorsszemléletre, ami tevékennyé, kezdeményezővé és sokszínűvé tesz. McManus folyamatosan keresi a lehetőséget arra, hogy a Biblia igazságait átültesse a gyakorlatba. „Az utolsó nyílvessző” című művében 10 pontban foglalta össze hitvallását, melyet írásunkban röviden áttekintünk.
A jómódúság sokunk tudatában egyenlő azzal, hogy valaki sok pénzt keres. A gazdagok jómódúak – hisszük, és a pénzbeli gazdagságot tűzzük ki célul. Pedig a pénz önmagában hibás cél, mert megszerzése nem egyenlő a jó élettel. Lehet sok pénze valakinek, aki beteg, magányos, boldogtalan vagy elégedetlen. Az érem másik oldala is hamis, miszerint a szegénység, a szűkölködés a jó élet kulcsa. Ez is egy téves értékítélet, ugyanis kellenek az anyagi javak, eszközök az életünkhöz, csak ne váljanak bálvánnyá, függéssé. Mik a bőségtudat valódi összetevői fizikai, lelki és szellemi szinten?
Számos romantikus történet, könyvek és sikerfilmek hosszú sora szól az „igazi szerelemről”. Sokunknál ezek a történetek jobban befolyásolják az az ideális párkapcsolattal, illetve a szerelemmel kapcsolatos elképzelésünket, mint sejtenénk. A kijózanító valóság azonban, amire John Bradshaw is felhívja a figyelmet Posztomantikus stressz-szindróma című könyvében, hogy e szerelmi történetek többsége véget ér, amikor a valódi párkapcsolat elkezdődne. Mit tehetünk azért, hogy a kezdeti eufória később érett szeretetté váljon, és ne válás vagy szakítás legyen a vége?
Nincs emberi élet sebek nélkül. Hol kapjuk a sebeket, hol mi sebzünk meg másokat. Sebeinket fel kell tárnunk és meg kell gyógyítanunk, hogy életünk kiteljesedjen, és ne sebezzünk meg „bosszúból” másokat. Ebben a cikkben az úgynevezett anyasebbel foglalkozunk. Az anyaseb egyrészt a kiteljesedésünket gátoló terheket és traumákat jelenti, melyeket az édesanyánkkal való korai kapcsolatban szerzünk, másrészt azoknak az öntudatlan viselkedésmódoknak a halmazát, melyekkel próbáljuk feldolgozni ennek a terhelt viszonynak a fájdalmát.
Első hallásra talán furcsa lehet szerződésként gondolni a kapcsolatokra, de valójában minden viszony alapja tudatosan vagy öntudatlanul egyfajta közös megállapodás, szerződés. Bár kapcsolataink „működési kereteit” ritkán rögzítjük hivatalos dokumentumban, beláthatjuk, a sikerhez nagyban hozzájárul, ha tudatosan átgondoljuk, ki-ki milyen célokkal, jogokkal és vállalásokkal van jelen a kapcsolatban. Cikkünk ebben a tudatosítási folyamatban kíván segítséget nyújtani a pszichológia (főként a tranzakcióanalízis) felismerései, valamint a vallási tanítások alapján.
Könyvismertetőnk második részében a kapcsolódáson alapuló nevelés gyakorlatában mélyedünk el. Megismerhetjük a kapcsolódás három alapelvét, a hét legfontosabb nevelési stratégiát és a leggyakoribb hibákat, amit szülőként elkövetünk.
Többségünkben az él, hogy a kudarc és a siker két sziklaszilárd kategória: a siker az, amire vágyunk, ami feltölt, ami felruház az értékesség tudatával, a kudarc pedig a szégyenteljes titok, aminek még a gondolata is elgyengít. A modern pszichológia ezzel szemben azt tanítja, hogy a siker és kudarc egyaránt fontos hajtóerői lehetnek fejlődésünknek. Cikkünkben részletesen megvizsgáljuk a kudarccal kapcsolatos hagyományos vélekedést, a pozitív pszichológia megközelítését, végül kitérünk arra, hogy a spirituális szemlélet szerint milyen kincsek rejlenek a kudarcban.
A változókor előbb-utóbb mindenkit érint, férfiakat és nőket egyaránt, viszont a nők esetében az ezzel járó folyamatok talán kevésbé palástolható módon zajlanak. Ebben a cikkben elsősorban a hölgyeknek próbálunk meg segítséget nyújtani abban, hogy ezen időszak lehetőségeivel jól éljenek, azonban elolvasása a férfiak számára is hasznos lehet.
Cikkünk a pattanásig feszült, olykor egyenesen drámai gyermeknevelési helyzetekkel kapcsolatban kíván segítséget nyújtani a szülőknek és a nevelőknek. Az azonos című könyv szerzői szerint fegyelmezni, tanítani csak akkor tudunk, ha élő, szeretetteljes kapcsolatunk van a gyermekkel a nehéz helyzetekben is, sőt főleg akkor! Cikksorozatunk első részében a fegyelmezés valódi céljával, a kapcsolódás előnyeivel és néhány gyakori tévhit cáfolatával ismerkedhetnek meg.
