Mese – A madárkisasszony
Volt egyszer egy nemes ember, aki egy szerencsétlenség következtében elveszítette minden vagyonát, és a feleségével, lányával együtt magányosan élt a várában. A nemes ember ennek ellenére jókedélyű volt, hiszen Isten egy csodaszép leánygyermekkel ajándékozta meg, akinek nem volt párja kedvességben és kecses megjelenésben. Járása olyan volt, mintha könnyű szárnyakon repült volna, beszéde pedig kedves madárdalhoz hasonlított. Barátai az erdő madarai voltak, velük töltötte napjait, hozzájuk volt hasonlatos. Egyik nap a birodalom ifjú királya azon az erdőn lovagolt keresztül, amelyben a nemes ember vára állt.
(Megjelent a Manifesztum 135. számában)
