Michael-impulzus a tudati lélek korában
Írásunk előző részében (Manifesztum 136. szám) eljutottunk arra a megállapításra, hogy a modern ember egyfajta egomániában szenved: korunk egyik leggyakoribb betegsége az „énkórság”, hiszen az ember részben tudatosan, részben öntudatlanul rengeteg olyan dolgot tesz, amivel megerősíti, konzerválja és hizlalja a kis ént, építi az „ego-legót”. Ebből adódott a kérdés: hogyan lehet a kis ént lebontani? Elkezdtünk foglalkozni az ego megsemmisítésének művészetével, áttekintettük ennek kulturális hagyományait, s annál a krisztusi példázatnál hagytuk abba, hogy az egónak úgy kellene meghalnia, mint a földbe vetett búzaszemnek: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” ( Jn. 12:24.)
