Raffaello 1512-ben festette meg a Sixtusi Madonnát a piacenzai Szent Sixtus-kápolna számára. A Madonna-ábrázolások sorából méltán emelkedik ki ez a világhírűvé vált festmény, mely Rudolf Steiner szerint gyógyító hatással van az egész emberiség számára. A kép titkát Steineren kívül sokan mások is kutatták, köztük dr. Harald Schwaetzer, a Hildesheimi Egyetem professzora. Írásunk jelentős részben az ő meglátásain alapszik.
Az előző két részben megvizsgáltuk az egyiptomi és a kínai nagy piramist egyes különleges jellemzőit. Amit viszont a tudomány még nem, vagy csak részben fedezett fel, az a Föld ősi templomai, kultikus helyei, a megalitok és piramisok közötti rejtett összeköttetés. Természetesen sok kutatónak feltűnt, hogy a Föld különböző kontinensein található piramisok hasonlítanak egymásra. Többen kapcsolatot is feltételeznek közöttük: jellemzően egyenesekkel próbálják összekötni ezen építményeket. Most mi is meg fogjuk vizsgálni ezen ősi építmények egymáshoz való viszonyát, de sokkal inkább élő, organikus módon közelítve a témához!
A mai, jobbára technológiai tudással felvértezett ember hajlamos a régi korokban élt elődöket lekicsinylően kezelni. Hiszen hosszú ideig a Földet egy lapos tányérhoz hasonló korongnak hitték, és csak alig fél évezrede kezdett elterjedni a földgömbök használata az európai tudósok és utazók körében. Korunk természettudományos értelemben „felvilágosult” embere viszont sokszor nem látja a fától az erdőt, és hajlamos a felszínes gondolkodásra.
Sík Sándor Esztétika című háromkötetes műve szellemtudományos szemmel olvasva is értékes és mély igazságokat fogalmaz meg a művészetről, a művészi létről, a művész és a mű viszonyáról, a „művész” és az „esztétikai ember” különbségéről. Cikkünkben a Kossuth-díjas költő, a 20. század egyik legnagyobb keresztény magyar lírikusa gondolatait ismertetjük, aki megállapítja, hogy a művész nemcsak úgy „általában” akar alkotni, hanem valami értékeset akar létrehozni, annál is inkább, mivel a művészben Isten teremtői aspektusának emberi vetülete él.
Cikksorozatunkban az emberiség múltját őrző szent helyek titkait igyekszünk feltárni a szakrális geometria vizsgálati módszereivel. Az első részben a piramisok keletkezésének, építésmódjának járunk utána: a különböző elméletek összevetésével megállapítjuk, hogy azok felfoghatók egyfajta planetáris tudástárnak, amelyekbe a méretek, az arányok, a tájolás és az egymáshoz viszonyított elhelyezkedés révén rengeteg bölcsességet kódoltak bele ősi alkotóik. A pontos matematikai mérések alapján többek között igazolható, hogy a Kheopsz-piramis Földünk kicsinyített másának, az északi félteke leképezésének is tekinthető.
Úgy Országházunk, mint a Szent Korona rengeteg érdekes összefüggést rejt önmagában is, de együtt valami nagyon különleges, egyedi kapcsolatot mutatnak. Sorozatunk második részében tovább vizsgáljuk Országházunkat a szakrális geometriát segítségül hívva: miről árulkodik a homlokzat, az ablakok és a boltívek? Mi a kapcsolat az Országház kupolája és a Szent Korona között? Hol fedezhető fel egy láthatatlan óriáspentagram, és milyen szellemi minőségeket építettek e formát alkalmazásával az alkotók eme két nemzeti szimbólumukba?
Az országházi idegenvezetések során sok érdekességet elmesélnek az épülettel kapcsolatban, annak alapvető geometriai arányaival azonban kevesen vannak tisztában. Ennek egyik oka, hogy az Országház tervezője, Steindl Imre nem hagyott hátra írásos emlékeket tervei születéséről. Az alaprajzokat azonban nemrégiben digitalizálták és közzétették, cikkünk eme rajzok elemzése alapján született. Bátran állíthatjuk, hogy ha megismerjük Országházunk alapvető tervezési alapelveit, a falai szinte „megszólalnak”!
A magyar irodalomban beszélhetünk Ady előtti és Ady utáni költészetről. Forradalmian új stílusával a társadalomban is egyfajta forradalmat, lelki megújulást igyekezett előmozdítani. Cikkünkben igyekszünk megérteni életútjának vitatott pontjait, pokoljárásának valódi értelmét. A XX. század egyik legnagyobb magyar költőüstököse éppen száz éve hagyta el a földi világot. Ez alkalomból emlékezünk meg írásunkban róla.
A Szent Koronával kapcsolatos vizsgálódásainkat a Pantokrátor képével, illetve befoglaló arányainak az elemzésével folytatjuk. A kép és közvetlen környezete viszonyáról még nem esett szó, pedig itt is nagyon fontos észrevételeket tehetünk, ha ténylegesen és átvitt értelemben is tágítjuk a perspektívánkat. A korona mellett az Országalma és néhány híres bibliai tárgy, épület geometriájának jelentőségéről is szó esik írásunkban.
Jorinde Stockmar életének talán legjelentősebb eseménye volt az euritmiával való találkozás. A pedagógaiai euritmiára szakosodott szakember fáradhatatlanul járja a világot, képzi a Waldorf-tanárokat, kisebb-nagyobb gyerekcsoportoknak tart euritmiát. Elszántsága és töretlen lelkesedése példaértékű mindannyiunk számára. Ez év tavaszán Budapesten járt a Szófia Művészeti Egyesület vendégeként, ebből az alkalomból készítettek vele munkatársaink interjút.
