Az ember tragédiája emberiségköltemény, messze túlmutat az egyéni ember sorsán. S hogy hogyan jutott el a mű megírásához Madách, és miért egyetemes értékű alkotás ez, azt nézzük meg e cikkben.
Érezted már úgy – akár több év önismereti munka után is –, hogy vannak visszatérő, mérgező gondolataid, hogy nem tudsz megszabadulni sok éve történt traumáktól vagy épp rossz szokásoktól? Te irányítod a gondolkodásodat vagy időről időre azon kapod magad, hogy elmédben minden igyekezeted ellenére zűrzavar van? Ha valamelyik kérdésre igennel feleltél, vagy egyszerűen csak érdekel, hogyan irányíthatnád elméd működését, javíthatnád mentális egészségedet és fokozhatnád gondolkodásod hatékonyságát, Dr. Caroline Leaf módszere neked szól. Dr. Leaf több évtizede foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és számos könyvet írt a témában. Ez a cikk Tisztítsd meg elméd zűrzavarát című írását veszi alapul, ami magyarul is megjelent.
Felgyorsult világunkban állandó változások közepette próbálunk az emberi élet egyik legörömtelibb feladatában, a gyermeknevelésben jól helytállni. Számtalan kérdés merül fel bennünk tanítóként és szülőként is: Milyenek a mai gyermekek? Mit várnak tőlünk? Milyen változásra hívnak? Ha korunk gyermekeire tekintünk, azt láthatjuk, hogy közülük egyre többen nehezen tudnak a hagyományos bölcsődei, óvodai, iskolai keretekhez alkalmazkodni. Ők mások, érzékenyebbek, izgágábbak, nehezebben teremtenek kapcsolatot a kortársaikkal, továbbá sokuknál nem jelennek meg természetes módon a tanuláshoz szükséges képességek a megfelelő életkorban. Ebben az írásban egy kutatásra hívunk benneteket azzal kapcsolatban, hogy hogyan segítsük gyermekeinket az egészséges növekedésben a mai kor kihívásai közepette. Ezt a témát cikkünkben a hét életfolyamat megismerése révén próbáljuk megragadni.
Az első részben olvashattatok néhány gondolatot a gyermekvárásról, valamint olyan szervekről, anyai, illetve magzati mellékrészekről, melyek szorosan az anyaméhhez és a magzathoz kapcsolódnak, segítik a gyermek növekedését, életét. A folytatásban szeretném kiegészíteni a cikk első részében leírtakat, főleg a méhlepényről (latinul placenta) alkotott képet tágítani, mert megérdemli, hogy részletesebben szóljunk róla.
A Mester és Margarita Mihail Bulgakov utolsó regénye, amelyet élete fő művének tartott. Egyfajta credo, amelyben Isten- és Krisztus-hitét kifejezve üzenni próbált nemcsak a bolsevizmus uralta orosz társadalomnak, hanem az egész emberiségnek. Mivel az írásai nem jelenhettek meg nyomtatásban, ez a mű az író életében „fiók-regény” maradt, sőt, egyszer el is égette az egyik változatot.
Már kisgyermekkorunktól kezdve próbálunk megfelelni másoknak, hogy szeretetet kapjunk, később pedig azért is, hogy boldoguljunk az életben. Így azonban elveszítjük a kapcsolatot valódi önmagunkkal, és egy olyan ént kezdünk működtetni, amelyet dr. Barry K. Weinhold hamis énnek nevez. Legtöbbünk a hamis énjét működtetve él, Valódi Énünk pedig valahol bennünk rejtőzik, és türelmesen vár arra, hogy kibontakoztassuk. Dr. Weinhold könyve, a Vedd le a maszkod! a hamis én általi élet veszélyeit vizsgálja, ugyanakkor megmutatja az utat az önazonos élet felé.
A fogantatáshoz és a magzati léthez tartozó ismeretekről lesz szó, olyan szervekről, hormonokról, mellékrészekről mesélek, amelyekről a hétköznapi életben keveset hallunk, pedig a magzati léthez, az édesanyákhoz, a születéshez kapcsolódnak, és igazi csodákra képesek.
A Karamazov testvérek Dosztojevszkij utolsó regénye, amelyet 1880 novemberében, halála előtt három hónappal fejezett be. Dosztojevszkijt élete utolsó éveiben egyre jobban nyugtalanította az orosz társadalom széthullása, a korábban szentnek és sérthetetlennek képzelt társadalmi berendezkedés felbomlása. Olyan ponton íródott ez a könyv, amikor egy egész nép készült eldobni magától Istent és a bolsevizmus útjára lépni. E regényben Dosztojevszkij ezt a széthulló Oroszországot jeleníti meg, és felmutatja azt az embertípust is, aki szerinte meg tudja menteni hazáját a tragédiától. Ez a regény egyben credo és végrendelet is: Dosztojevszkij hitének gyönyörű összefoglalása, egy utolsó, szívbe markoló kérés az ateizmus és a bolsevizmus csapdája felé rohanó orosz társadalomhoz.
A kiégés a stresszből eredő fizikai, mentális és pszichológiai megerőltetés, amely megviseli a testetlelket egyaránt. Ilyenkor fáradtnak, „szétkapcsoltnak” és kimerültnek érezhetjük magunkat. A kiégés fizikai jóllétre gyakorolt hatásán túlmenően negatívan befolyásolhatja az önmagunkról alkotott képet is, amely gyakran csökkenti a sikerélményt és a boldogságot. Korunkban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a kiégést a „létfontosságú kimerültség állapotaként” határozza meg, bár maga a kiégés csak a jéghegy csúcsa, a háttérben egy nagyon összetett jelenség áll. A WHO definíciója szerint a „kiégés egy olyan szindróma, melyet kezeletlen krónikus munkahelyi stressz okoz.”
Ki ne vágyna érintésre? A gyermek a szülőére, a szerelmes a párja érintésére, a hegymászó a szél érintésére az arcán és a szikláéra a keze alatt, a költő a múzsa érintésére, a feltaláló a megoldáséra, a sor végtelen. Mintha a világ érintések történetéből szövődne össze. Megérinthet minket egy szó, egy pillantás, egy kép, egy szív, egy kéz, a nap sugara vagy maga a lét – szinte bármi. Mégis ritkán gondolkozunk el azon, hogy miért ezzel a szóval fejezzük ki, és hogy ezek szerint a teremtett világ minden mozdulata hatással van ránk, és minden mozdulatunk megérinti a teremtett világot. Ebben a cikkben egy könyv lesz útjelzőnk a kutatásban.
