A Mester és Margarita Mihail Bulgakov utolsó regénye, amelyet élete fő művének tartott. Egyfajta credo, amelyben Isten- és Krisztus-hitét kifejezve üzenni próbált nemcsak a bolsevizmus uralta orosz társadalomnak, hanem az egész emberiségnek. Mivel az írásai nem jelenhettek meg nyomtatásban, ez a mű az író életében „fiók-regény” maradt, sőt, egyszer el is égette az egyik változatot.
Már kisgyermekkorunktól kezdve próbálunk megfelelni másoknak, hogy szeretetet kapjunk, később pedig azért is, hogy boldoguljunk az életben. Így azonban elveszítjük a kapcsolatot valódi önmagunkkal, és egy olyan ént kezdünk működtetni, amelyet dr. Barry K. Weinhold hamis énnek nevez. Legtöbbünk a hamis énjét működtetve él, Valódi Énünk pedig valahol bennünk rejtőzik, és türelmesen vár arra, hogy kibontakoztassuk. Dr. Weinhold könyve, a Vedd le a maszkod! a hamis én általi élet veszélyeit vizsgálja, ugyanakkor megmutatja az utat az önazonos élet felé.
A fogantatáshoz és a magzati léthez tartozó ismeretekről lesz szó, olyan szervekről, hormonokról, mellékrészekről mesélek, amelyekről a hétköznapi életben keveset hallunk, pedig a magzati léthez, az édesanyákhoz, a születéshez kapcsolódnak, és igazi csodákra képesek.
A Karamazov testvérek Dosztojevszkij utolsó regénye, amelyet 1880 novemberében, halála előtt három hónappal fejezett be. Dosztojevszkijt élete utolsó éveiben egyre jobban nyugtalanította az orosz társadalom széthullása, a korábban szentnek és sérthetetlennek képzelt társadalmi berendezkedés felbomlása. Olyan ponton íródott ez a könyv, amikor egy egész nép készült eldobni magától Istent és a bolsevizmus útjára lépni. E regényben Dosztojevszkij ezt a széthulló Oroszországot jeleníti meg, és felmutatja azt az embertípust is, aki szerinte meg tudja menteni hazáját a tragédiától. Ez a regény egyben credo és végrendelet is: Dosztojevszkij hitének gyönyörű összefoglalása, egy utolsó, szívbe markoló kérés az ateizmus és a bolsevizmus csapdája felé rohanó orosz társadalomhoz.
A kiégés a stresszből eredő fizikai, mentális és pszichológiai megerőltetés, amely megviseli a testetlelket egyaránt. Ilyenkor fáradtnak, „szétkapcsoltnak” és kimerültnek érezhetjük magunkat. A kiégés fizikai jóllétre gyakorolt hatásán túlmenően negatívan befolyásolhatja az önmagunkról alkotott képet is, amely gyakran csökkenti a sikerélményt és a boldogságot. Korunkban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a kiégést a „létfontosságú kimerültség állapotaként” határozza meg, bár maga a kiégés csak a jéghegy csúcsa, a háttérben egy nagyon összetett jelenség áll. A WHO definíciója szerint a „kiégés egy olyan szindróma, melyet kezeletlen krónikus munkahelyi stressz okoz.”
Ki ne vágyna érintésre? A gyermek a szülőére, a szerelmes a párja érintésére, a hegymászó a szél érintésére az arcán és a szikláéra a keze alatt, a költő a múzsa érintésére, a feltaláló a megoldáséra, a sor végtelen. Mintha a világ érintések történetéből szövődne össze. Megérinthet minket egy szó, egy pillantás, egy kép, egy szív, egy kéz, a nap sugara vagy maga a lét – szinte bármi. Mégis ritkán gondolkozunk el azon, hogy miért ezzel a szóval fejezzük ki, és hogy ezek szerint a teremtett világ minden mozdulata hatással van ránk, és minden mozdulatunk megérinti a teremtett világot. Ebben a cikkben egy könyv lesz útjelzőnk a kutatásban.
A család ereje Betekintés a cikkbe:
Georg Dreißig kedves meséjében bejárhatjuk Flóra kitartó utját Tél uraságtól Tavaszig királykisasszonyig.
Miért pont a légutakban keletkezik a leggyakrabban gyulladás? Mikor és miért veszedelmes ez a betegség? Hogyan előzhetjük meg, és mit tehetünk ellene mi magunk? Milyen szellemi, lelki és gyakorlati tanulságok következnek a légutak gyulladásaiból? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a cikk.
Hogyan válik valaki tússzá? Lehet, hogy mi is túszok vagyunk, csak nem tudunk róla? Mi a túsztárgyalás menete, és hogy tudjuk ezt alkalmazni konfliktusaink során? Többek között ezekre a kérdésekre is válaszol a cikk címével azonos című könyv írója, George Kohlrieser, amerikai származású rendőrségi pszichológus, túsztárgyaló, a vezetéstudomány és a szervezeti viselkedéstudomány professzora.
