„A szín élet” fogalmazta meg Johannes Itten svájci festő és művészetpedagógus, a színek kutatója. A színek körülvesznek minket a világban, és tudat alatt hatva ránk már a puszta létükkel is gyógyítanak. Ennek a cikknek a megírásával az volt a célom, hogy megmutassam a kedves olvasónak, hogyan lehet használni tudatosan a színek gyógyító erejét.
Az önismereti munka egyik hatalmas és nehéz területe az emberi kapcsolatok. Már az is egy hosszú folyamat, amíg önmagamat megismerem és elfogadom, de mindezt egy másik emberrel – sőt közösségekkel – megtenni nagy falat. Könyvtárnyi tudás gyűlt össze az emberi történelem folyamán arról, hogy milyen tanácsok, szabályok, sőt törvények vonatkoznak a társas együttélésre – kezdetekben inkább a vallások keretein belül, a modern időkben pedig a pszichológia kutatásai nyomán.
Krisztus feltámadása a keresztény ember hitének egyik alaptézise. Aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus a Megváltó és nem hisz az örömhírben, vagyis abban, hogy Krisztus feltámadt, az nem vallhatja magát kereszténynek. Az Ő feltámadása határtalan örömforrást jelent minden keresztény ember számára, sőt az egész lelket átható életszemlélet forrásává válhat.
Az e-mail 1980-as évekbeli elterjedése óta elértük, hogy szinte megállás nélkül kommunikálunk, nemritkán olyan tartalmakkal terhelve tudatunkat és figyelmünket, amik vagy érdektelenek számunkra, vagy megválaszolásuk nem a mi dolgunk. Az úgynevezett okostelefonok térnyerése óta ez a terhelés exponenciálisan megnövekedett. Az elektronikus kommunikáció robbanásszerű elterjedésének és hozzáférhetőségének hatására napjainkban egy amerikai átlagember már nagyjából 4 órát használja a telefonját, vagyis fordítja szabadidejének jelentős részét olyan dolgokra, ami egyéni és társas kapcsolatainak fejlődése, egyensúlya és kiteljesedése szempontjából teljességgel haszontalan és káros. Ez heti 28 órát, évente pedig több mint 2 hónapot jelent! Cikkünkben igyekszünk feltárni, hogyan hat mindez a szociális életünkre, és mivel ellensúlyozhatjuk negatív hatásait!
Cikksorozatunk harmadik, befejező részében elérkeztünk az utolsó két életfolyamathoz: a növekedés és a szaporodás-reprodukálás életfolyamataihoz. Minden ember magában hordozza a hét fő bolygó éteri erejét, amelyek kapcsolatba hozhatók egy-egy életfolyamattal. Ezekhez társulnak az adott bolygókra jellemző fémek. Ez a harmonikus rendszer tovább bővíthető a mirigyrendszerrel, az elemekkel és az érzékszervekkel is. Cikkünk végén mindezt egy táblázatban foglaljuk majd össze.
A Feltámadás című regényben, amelyen 1889-től 1899-ig dolgozott, Tolsztoj egy erkölcsileg halott ember morális élethez és Istenhez való visszatérésének hosszú útját ábrázolja. A mű legfőbb témája a főhős lelki-szellemi feltámadása, de az író a mély erkölcsi válságba süllyedt, 19. század végi Oroszország állapotáról is képet ad.
Ebben a cikkben visszatérünk az életfolyamatok témájához. Rövid ismétlésként megemlítjük, hogy az életfolyamatokat az étertest irányítja, és mindegyiknek van fizikai bázisa a testünkben, melynek egészséges működése az életfolyamatoknak köszönhető. Magasabb szinten, a lélekben pedig tanulási-gondolkodási folyamatként születnek újjá, és elmondhatjuk, hogy a testi-lelki-szellemi egészségünk alapjai. Cikksorozatunkkal az a célunk, hogy a gyermekek neveléséhez adjunk segítő, szeretetteljes útmutatást az életfolyamatok tükrében. Jelenlegi írásunkban a középső három életfolyamatot: a táplálkozás, kiválasztás és a megtartás folyamatait vizsgáljuk, amelyek szorosan összefüggnek egymással. Először nézzük meg a táplálkozás életfolyamatát, amely elsősorban a táplálék felvételét, megemésztését és felszívódását foglalja magában.
Tolsztoj egész életét áthatotta az Isten-keresés. A pravoszláv egyház tanításaival és liturgiájával nem tudott azonosulni, de már fiatal korától folyamatosan foglalkoztatták az Istennel és a vallással kapcsolatos kérdések. Ötvenes éveiben járva több évtizedes belső kutatás után ébredt rá arra, hogy az evangélium követésén alapuló életforma a legfontosabb, s ez vezet el minket oda, hogy testvérekként éljünk. Hosszú útkeresése remekül nyomon követhető briliáns írói életművében. Tolsztoj életének magasztossága és legfőbb értéke nem a személyes élettörténetében van, hanem abban a lelki magasságban, ahová belsőleg eljutott és amelyet művészként az emberiség felé közvetített.
A beszéd képessége isteni ajándék, de a szavak művészete már tudatos erőfeszítés következménye. Beszélni “magunktól” tanulunk meg 2-3 évesen, de hogy engedelmes művészi eszközzé váljon számunkra, az már sok-sok gyakorlás és tanulás eredménye. Ebben a cikkben az asszertív kommunikáció leírása helyett inkább azokra a lelki aspektusokra, hitrendszerekre szeretnék koncentrálni, amelyek megakadályozzák azt, hogy a gyakorlatban is éljünk a kommunikációs képességeinkkel. Hiába van a legtökéletesebb eszköz a kezemben, ha nem használom. Ha ezeket az öntudatlan gátló tényezőket nem dolgoztam meg magamban, akkor a kommunikációm visszasüllyed az ösztönös szintre, ahol már nem tudom tudatosan irányítani.
Egy idegen nyelv elsajátítása általában hosszas tanulási folyamat eredménye. Mégis egyre többen és egyre jobban beszélnek idegen nyelveket. Manapság a nyelvtudás szinte a „kötelező” kategóriába esik. Hogyan lehet elérni, hogy a tanulók szeressék a nyelvtanulást, a nyelvet? Hogyan lehet úgy találkozni egy idegen nyelvvel vagy szöveggel, hogy az a lehető legtermészetesebb módon illeszkedjen az ember életébe? Milyen nyelvtanulási stratégia segítségével lehet eredményesebben és élhetőbben elsajátítani egy nyelvet, mint ahogy az iskolás éveinkben tanultunk?
